Egy tanulságos olvasói levél jelent meg a 168óraonline oldalon, amelyből megtudjuk, hogyan is viszonyulnak a németek a munkanélküliséghez, és a munkanélküliekhez. Azt hiszem, van még mit tanulni Európától...

Miután a rokonságunk, sok barátunk él az Orbán-féle Kánaán földjén, egyre erősödő aggodalommal kísérem figyelemmel, mi történik újabban az óhazában. Ami most van, az számomra vagy csak egy rémálom, vagy egy cirkuszi bohóc félresikerült mutatványa, amelyet érthetetlen módon mégis ovációval, vastapssal jutalmaz a közönség – legalábbis ezt próbálják mindenkivel elhitetni. Ha jól értesült vagyok, Rákosi pajtást is tapsolták annak idején, igaz ott voltak a tapsellenőrzők, és ha valakinél azt tapasztalták, hogy lankad a lelkesedése, azt másnap már az eltűnt személyek listáján kereshették.

Az az érzésem, hogy a nagy szabadság jegyében ma is félelemre épít az éppen uralmon lévő politikai párt. Demokrácia és szabadság Fidesz-módra: Egy szabad ember egy szabad országban azt mond amit szabad!

Tudnám ragozni a (még!!!) uralkodó pártvezérek hajmeresztő, észbontó, emberi méltóságot lábbal tipró „demokratikus” törvényeit, rendelkezéseit, de ebben az írásban inkább "közmunka" témához szeretnék egy-két adalékkal hozzájárulni. Leginkább azért, mert saját magam hallottam itt a német televízióban Orbán Viktor szavait, miszerint Európa példát vehet a magyaroktól. Ezen röhögött az egész ország, de csak egy napig, mert utána nagyon megijedtünk. Angela Merkel ugyanis rendkívüli televíziós-rádiós beszédében arra szólította fel az ország lakosságát, hogy húzzuk be a fülünket- farkunkat, nem tudván, miként csap le majd ránk irtózatos haragjában tüzes nyilaival az akkor még soros EU-elnök. Azt sem tartottuk kizártnak, hogy még a Lézer-ágyúkat (!!!) is beveti, és akkor nekünk itt végünk van! Mindezt elkerülendő, gyorsan hamut szórtunk a fejünkre, kollektív önvizsgálatot tartottunk és gyorsan elkezdtünk példát venni a magyar nép nagy Jótevőétől.

Példavétel ide vagy oda, fejvesztés terhe mellett kijelentem, hogy a közmunka mint olyan, kérem szépen, Németországban is létezik – bár szent meggyőződésem, hogy maga az ötlet Orbán Viktortól származik, csak Szilvásy György „belekémkedett” a tervezetbe, és galád módon átjátszotta az aktákat Németországnak.

A lényeg, hogy az Orbán-terv Németországban már régen megvalósult. Sőt, magam is egy olyan cégnél dolgozom szociálpedagógusi státuszban projektvezető-lelki gondozóként, amely szintén foglalkoztat "közmunkára ítélt" embereket, ennél fogva meglehetősen első kézből tudom, mi a dörgés, és hogy működik ez az egész!

Abban a reményben, hogy valamelyik kormánypárti funkcionárius észbe kap – amit azért nehezen tudok elképzelni, de vannak még csodák –, leírnám, hogyan is működik a német típusú közmunka, persze szigorúan az orbáni elvekhez tartva magát.

Prológus gyanánt tisztáznunk kell egyet s mást. Például, hogy a német alaptörvény úgy hangzik: mindenkinek, aki Németországban lakik, joga van tisztességes fedélre és megélhetésre, függetlenül attól, hogy van-e munkája vagy sem. Az pedig teljesen mindegy, hogy az illető bel- vagy külföldi, a lényeg, hogy rendelkezzen szabályos tartózkodási engedéllyel! Sőt a felekezeti hovatartozás, de még a bőrszín sem számít, nem úgy mint egyes országokban, és a Kancellár asszonynak sem kell hűségnyilatkozatot tenni!

Miután mindenképpen szeretném elkerülni, hogy bárki is beleköthessen az általam közölt adatokba, és 1-2 eurós helyesbítéssel álljon elő nagy büszkén azzal, hogy végzetes hazugságon kapott, ezért jelzem, hogy az aktuális, itt közölt adatok Baden-Württemberg tartományra érvényesek!

E cikk írásakor semmiféle hencegési vágy nem vezet, sokkal inkább az bosszant, hogyan próbálják hülyére venni egyes, magukat politikusoknak nevező elemek egy egész ország lakosságát, és hogyan tesznek meg mindent azért, hogy igavonó állat szintjére süllyesszenek le majd félországnyi embert a demokrácia jegyében! Ezt kellene megtanulnia, ezt a példát kellene átvennie a rothadásnak indult Nyugatnak?

Egy kis matek: a németországi szociális rendszer úgy néz ki, hogy egy munkanélküli személynek jár egy 45 nm-es lakás. Hangsúlyozom, ez valamennyi, önálló jövedelemmel nem rendelkező itt élőt törvényesen megillet. A lakbért és a teljes rezsit az áramfogyasztás kivételével az állam fizeti. Egy személy havi munkanélküli segélye, azaz a a megélhetésére folyósított összeg 328,00-€.

Egy 3 tagú család (2 felnőtt + 1 kiskorú gyermek) esetén a 45 nm-en felül, személyenként további 15 nm illeti meg őket, ez esetben tehát maximum 75 nm. Bízom abban, hogy hacsak eddig meg nem változtatta a kormány a matematikát, akkor még Lézer Johnny is tudja követni a számításaimat.

A példaként említett család második felnőtt tagjának is havi 328,00.-€ üti a markát, a kiskorú gyermek pedig 67,00.-€-t kap szintén havonta. Ez utóbbi „csak” azért kap ilyen keveset, mert az ún. Családi kassza havi 184,00-€-t folyósít a családnak Kindergeld, azaz gyermekpénz címszó alatt. Ez a plusz pénz max. 24 éves korig jár abban az esetben, ha az időközben nagykorúvá vált gyermek nem rendelkezik önálló jövedelemmel.

Fontos tudni, hogy pl. óvodai költségek nem terhelik a kisgyermekes családokat, mert azt az állam szintén átvállalja. Ugyanez érvényes az iskolai ügyekre is! Minden tanév megkezdése előtt 70,00.-€ beiskolázási hozzájárulást kapnak a munkanélküli szülők, de a kommunális szervezeteknél még lehet további kiegészítést kérvényezni, ha ez az összeg nem lenne elegendő. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a most negyedik osztályos fiam füzeteire és egyéb tanszereire összesen 37,00.-€-t költöttünk...

Az iskolai kirándulások finanszírozása sem jelent külön megterhelést, ugyanis a munkanélküliek kapnak egy olyan igazolványt, amelyet ha bemutatnak, akkor az iskola teljes összegben átvállalja a kirándulások és egyéb térítéssel járó rendezvények költségeit.

Az pedig gondolom már magától értődik, hogy miután az információhoz mindenkinek joga van, az állam fizeti a munkanélküliek tv-előfizetési díját, méghozzá a teljes kábel-tv csomagot. Ez negyedévenként kb. 45,00.-€.

A munkanélküli segély kérvényezése az egyik legegyszerűbb procedúra, ami csak létezik – legalábbis Baden-Württembergben. Ha a kérelmezőnek mégis gondot jelentene az űrlap kitöltése, akkor a Job-Center (= munkaközvetítő hivatal, mely egyben a munkanélküli segélyek folyósítását is bonyolítja) ügyintézője szívesen nyújt segítséget. Ezek az ügyintézők kivétel nélkül nagyon barátságos, segítőkész, megértő személyek, legtöbbjük szociálpedagógusi képesítéssel. Tehát errefelé nem körmüket csakis narancssárgára lakkozó, hatelemis Jucikákra vagy Bözsikékre bízzák a munkahelye elvesztése miatt lelkileg esetleg labilissá vált személyt.

Kényszermunka, közmunka vagy visszaillesztés... – avagy mi is az az 1 eurós job?

E fogalmak definiálására nem vállalkozom, mert felesleges lenne, a narancsos kormány már definiálta, természetesen a demokrácia áldott szellemében!

Először is kíváncsi lennék, hogy ugyan kiknek a kezében vannak azok a cégek, ahol a szerencsétlen közmunkára ítélt személyt bevetik majd állampolgári kötelességeinek teljesítése céljából???

Ugyanis képzelje el tisztelt Olvasó, azt beszélik Debrecenben, hogy a nagyérdemű Kósa Lajos új stadionját is közmunkából fogják majd felépíteni.

De a dicsőséges tettek summázása helyett maradjunk inkább a közmunkánál.

A közmunka egyetlen célja Németországban a munkanélküli vált személy visszaillesztése a munkába – errefelé ezt integrációnak hívják. Pontosabban fogalmazva, semmi esetre sem az a cél, hogy ingyen munkaerővel hasznot hajtson magának egy vállalat, vagy netán egy párt!

Minél hosszabb ideig tart a munkanélküli állapot, a visszaillesztés annál nehézkesebb, mert az érintett személy az idő múlásával kedvetlenné, letargikussá válik, kiesik a napi ritmusból, feleslegesnek érzi magát a társadalomban, beindul egy leépülési folyamat.

Ahhoz, hogy egy munkanélkülisége következtében sérült embert be lehessen ismét dobni a mély vízbe, komoly előkészítésre van szükség! A közmunkahelyek az ún. "második munkapiac” nevet is viselik. Ide a már említett Job-Centerek küldik a dolgozókat, előzetes megbeszélés, alapos felmérés alapján.

Nem tudom, mennyire gyakorolják manapság Magyarországon az „assessment”-et, itt mindenesetre ezzel indul az egész procedúra.

Először is elgondolkodik a Job-Center ügyintézője, hogy ki jöhet az adatbázisában egyáltalán szóba, de legfőképp azon, hogy milyen jellegű tevékenységre vethető be?

A kiválasztott személy kap egy meghívó levelet a Job-Centertől, ahol ügyintézője feltárja neki, hogy közmunkára szeretné küldeni, valamint, hogy számára, érzése szerint megfelelő munkát talált. Ha az "áldozat" elfogadja az ajánlatot, akkor kapcsolatba lép az illető céggel és elmegy bemutatkozni! A job-centeres munkatárs előzőleg egyeztet pl. velem. Jelzi, hogy kit küld, és első lépésként átfaxol róla egy törzslapot, melynek alapján tudom, hogy ki jön majd hozzám.

A bemutatkozó beszélgetésen kávézás közben igyekszem kellemes, laza atmoszférát teremteni és rövid idő alatt minél többet megtudni a leendő munkatársól: milyen a jelenlegi helyzete, hogyan látja saját magát, van-e családja. Aztán van-e szenvedélybetegsége, részt vesz-e valamilyen terápián, hogyan értékeli saját testi-lelki állapotát, mekkora a teherbírása, milyen elképzelései vannak a jövőre nézve, stb.

Emlékeztetőül: közhasznú, abszolút non-profit cég vagyunk, saját magunkat tartjuk el, kapunk ugyan állami támogatást, de nem számoljuk unalmunkban a befolyó milliókat! Van egy kis asztalosműhelyünk, egy szabóságunk, egy mosodánk, ott foglalkoztatjuk "kényszermunkásainkat".

De ami a legfontosabb: egy külön csapattal – melynek jómagam is tagja vagyok – a dolgozóink továbblépési lehetőségeit kutatjuk fel, s adunk nekik abban széles körű támogatást, pl.:

– lelki-gondozás, szenvedélybetegségek kezelése

– hivatali ügyek-bajok elrendezése

– munkahelyek felkutatása

– munkahelyi pályázatok professzionális elkészítése

– munkaadókkal történő kapcsolatfelvétel, pályázóink útjának egyengetése céljából

Fontos megemlítenem a fizetést! A közmunka közismertebb elnevezése az 1 eurós job. Tehát: a dolgozó kapja hiánytalanul a fentiekben részletezett munkanélküli segélyt. Ha elvállalja a közmunkát, akkor további 1,50.-€-t kap óránként. Nem elütés, az 1.-€-s job tulajdonképpen 1,50.-€-t jelent.

Na, akkor számoljunk újra! Maradjunk a 3 tagú családnál / 2 felnőtt, egy kiskorú gyermekkel:

A két felnőtt kap összesen 656.-€-t, a gyermek 67.-€-t, ez összesen 723.-€ - még a magyar parlament aktuális matekja szerint is. Ehhez jön a havi 184.-€ gyermekpénz, tehát máris havi 907.-€-nál járunk.

A közmunkára „lealacsonyított” polgár, dolgozzon mondjuk csak heti 20 órát, az havonta durván 80 óra. 80 x 1,50.-€ további 120.-€-t jelent. A havi befolyó nettó összeg tehát 1027.-€.

És persze ne felejtsük, a 75 nm-es lakást rezsivel továbbra is fizeti az állam!

Utazás a „közmunkahelyre: A közmunkás kizárólag abban a járásban foglalkoztatható, amelyikben a lakóhelye van. Tehát ha valaki mondjuk az esslingeni járásban lakik, akkor pl. a szomszédos böblingenibe vagy ludwigsburgiba már nem küldhető el dolgozni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 20-30 km-nél nagyobb távolság megtételére senki sem kötelezhető, de a job-centeres ügyintéző kínosan ügyel arra, hogy egy-egy kiközvetítés esetén minél közelebb jelölje meg a "rabszolga" leendő munkahelyét. A mi cégünknél jelenleg 16 "kényszermunkás sínylődik", legtöbbjük vagy helyben lakik, vagy 5-6 km-ről jár be. Két olyan dolgozónk van, akik 13, illetve 17 km-ről jönnek. És milyen érdekes, szívesen jönnek, sőt örülnek, hogy jöhetnek!

És ha valaki most azt gondolná, hogy ez csak kitalált mese, annak javaslom a www.arbeitsagentur.de oldal alapos áttanulmányozását...

K.Zs.

Esslingen

Forrás: 168ora.hu