A KELT–9b csillaga felé eső oldalán majdnem 4300 °C a hőmérséklet.

A Földtől 670 fényévre található forró Jupitert 2017-ben fedezték fel a csillagászok. Az égitest 2,8-szor nehezebb a Jupiternél és mindössze másfél földi nap alatt kerüli meg központi csillagát. A KELT–9b ennek megfelelően kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazt az oldalát fordítja csillaga felé. Egy ennyire extrém környezetben egészen különös fizikai és kémiai folyamatok is megtörténhetnek, és ezek egyikére találtak nemrégiben bizonyítékot a Chicagói Egyetem kutatói.

Megan Mansfield és kollégái adatai szerint a bolygó csillaga felé néző oldalán a hidrogénmolekulák a rendkívüli hőség miatt atomjaikra esnek szét, majd a bolygó hűvösebb oldalára sodródnak, ahol újra molekulákká állnak össze, elölről kezdve a körforgást. A szakértők szerint a megfigyelések összhangban vannak a rendkívül forró exobolygókkal kapcsolatos legfrissebb teóriákkal, amelyek hasonló folyamatokat vázolnak fel.

Mostanáig azonban ezt nem sikerült észlelési adatokkal is alátámasztani, valószínűleg azért, mert a KELT–9b-nél hűvösebb bolygókat vizsgáltak. Ezeken szintén jelen lehet a hatás, de vélhetően sokkal kisebb mértékben, így nehezebb detektálni, mondja Mansfield. Az új információk viszont fontos bizonyítékokkal járulnak hozzá az ultraforró bolygók fizikájával kapcsolatos ismereteinkhez.

Mansfield és kollégái most megjelent tanulmánya azt is megerősíti, hogy a KELT–9b a legforróbb ismert exobolygó. A planéta nappali oldalán 4293 °C-ig emelkedhet a hőmérséklet, míg az éjszakai oldalon 2283 °C-os, balzsamosnak szintén nem mondható hőség uralkodik. A hőmérsékleti viszonyokat a NASA rövidesen nyugdíjba vonuló Spitzer űrtávcsövével végezték a kutatók, miközben a bolygó átvonult csillaga előtt.

A szakértők hamar felfigyeltek arra, hogy a nappali és az éjszakai oldal között a vártnál kisebb a hőmérséklet-eltérés, ami azt sugallta számukra, hogy valamiféle hőáramlás valósulhat meg a két oldal között. Hogy pontosan miről lehet szó, azt a mért adatokra vetített számítógépes szimulációkkal igyekeztek megfejteni a kutatók, és ezek alapján jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a hidrogéngáz lebomlik a nappali oldalon, majd az éjszakain újra összeáll, aztán kezdődik minden elölről.

Mindebből adódóan a bolygó két fele között a vártnál nagyobb mértékű a hő áramlása, ami a szakértők szerint más, hűvösebb exobolygókra is igaz lehet. További érdekesség, hogy a KELT–9b leforróbb pontja a mérések szerint nem fix, hanem vándorol. A kutatók ezzel kapcsolatban egyelőre csak találgatnak, de az egyik lehetőség véleményük szerint, hogy ez az erősen ionizált légkörben fellépő mágneses hatások következménye lehet.

Forrás: ipon.hu / gizmodo.com / iopscience.iop.org