Ebben az évben került először kiválasztásra egy vízhez kötött életmódú ragadozó és vele a vizes élőhelyek védelme.

A Vadonleső program immár hetedik éve választja meg azt a védett vagy fokozottan védett, többnyire közösségű jelentőségű őshonos emlősfajt, amelyre szeretné egész évben ráirányítani mind a szakmai közösség, mind pedig a társadalom széles rétegének figyelmét.

Magyarországon szinte minden olyan vizes élőhelyen megtalálják életfeltételeiket, ahol kisebb testű halak, vízi gerinctelenek élnek, és ahol a számukra alkalmas búvó- és szaporodóhelyek is rendelkezésére állnak. Legjelentősebb élőhelyei a természetes tavak, a halastórendszerek és nagyobb patakok, folyók, árterek, mert ezekben egész éven át táplálékhoz jutnak. A Kárpát-medencében élő vidrák elsősorban éjjel aktívak, zsákmányszerző és területellenőrző napi útjuk során akár 8-10 kilométert is megtehetnek, míg nappal vackukon pihennek.

Mint a menyétféle ragadozók általában, a vidra is saját vadászterületet tart fenn, ahol a hímek territóriuma több nőstény vidráéval is átfedhet, de a kölyköt nevelő anyaállatok nem fedik egymás területét. A vidrák fészke természetes hasadékban, maga ásta üregben, vízparti fák gyökerei között, vagy nádasban található.

A játékos állatok Máté Bence fotográfust is megihlették, 2015-ben egyik vidrás képével nyert Az Év Természetfotósa pályázaton.

Sikerként említhető, hogy az élőhelyük és a faj speciális védelmének eredményeképp az 1990-es évek végétől egyre több országban ismét gyarapszik állománya, hazánkban is stabil populációkat alkot. Ennek részben az is az oka, hogy a hazai vizek kevésbé szennyezettek, továbbá a nagy kiterjedésű halastórendszerek kedvezőek a vidrák számára (ahol elsősorban a legyengült, kisebb testű, gazdaságilag értéktelen halakat fogyasztja).

Az élőhelyhez való kötődés viszont a vidrát, stabil állománya ellenére, sérülékeny fajjá teszi. Egyes nehézfémek – ólom, kadmium, higany – akkumulációja a keleti országrész folyói közelében elütött vidrákban magasabb, mint az ország más területein. A közúti forgalom növekedésével pedig egyre több, általában fiatal, tapasztalatlan vidra végzi a kerekek alatt.

A vidra 1974 óta védett, 1982 óta pedig fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. mellékletén is, ami azt jelenti a faj megőrzése uniós szinten is prioritás.

Forrás: National Geographic

Fotó: Máté Bence