A szabad piacgazdaság. A propaganda semleges működési elv szabályaival ruházza fel, ami – ahogy itt olvasni fogják  - egy hazugság.

A gazdaságra vonatkozó törvényeket a mindenkori politikai hatalom határozza meg. Jelen esetünkben a Fidesz. Kezdte a médiatörvény gyökeres megváltoztatásával, az Alkotmány gyökeres megváltoztatásával, a pp. (polgári perrendtartásról), de még a törvényalkotás szabályait is megváltoztatta,…  aki otthon van a témában tudhatja, hogy az egész magyar társadalmat áthálózó jogszabályokat megváltoztatta. Senkit nem kérdeztek meg, hogy kell e ez magyar népnek, úgy gondolják, hogy a 2/3 elég, hogy azt csináljanak, amit akarnak.

De folytassuk az előbbi gondolatmenetet: politikai hatalom a pénzhatalom birtokában van („az igazi hatalom mindig a trón mögött van”; a választás után mindig benyújtják a számlát a „segítők”), következésképpen a gazdasági élet játékszabályainak a pénzhatalom érdekeit kell szolgálni. A pénzhatalom pedig még véletlen sem a nemzet érdekeit szolgálja, kizárólag csakis a profitorientált (nyugodtan nevezzük őket háttérhatalomnak).

A fő kérdés nem a társadalom jobb szolgálata, hanem, hogy miként lehet több profithoz jutni (ha egy adott esetben  egy rosszabb és silányabb termék piacot hódít – reklám segítségével – és több profitit hoz, akkor az a cég azt fogja gyártani). A verseny pusztító és romboló eszközzé vált attól a pillanattól kezdve, amikor a verseny célja már nem a társadalom érdeke, hanem a több profit. Lássuk be, hogy a szabad verseny világa a brutális és a pusztítás világa. Ez a verseny képes egész országokat és társadalmakat pusztulásba dönteni.

Ezért  - megtévesztésként - a hatalom rendszeresen olyan gazdasági célokat hirdet meg az ország vonatkozásában, melyeket úgy lehet feltüntetni, mint látszólag jó, közérdekű cél. A valódi cél: a féktelen egyéni meggazdagodás korlátlan uralmának fenntartása a közösség, a közérdek rovására.

Tehát a modern piacgazdaság nyílt célja a profitszerzés előmozdítása. Profitot viszont a legkönnyebben mások rovására lehet növelni.

Tehát a hatalom – a Fidesz – (a ritka kivételtől eltekintve) látszatcélokat hangoztat, sőt látszatproblémákat teremt a látszatcélok igazolására (migránsok, covid, háború…). Ezek a meghirdetett látszatcélok félrevezetik a társadalmat, az egyén nem képes tisztán felismerni saját egyéni érdekeit. Ilyen történelmi látszatcél volt pl. a közép-európai népek beterelése az Európai Unióba 2004-ben. A hatalom hamis ígéretek özönével tévesztette meg az állampolgárokat, miközben elhallgatták a várható súlyos gazdasági hátrányokat, kötelezettségeket és a következményeket.

Most ez amolyan fellengzős dumának hangozhat: de gondoljanak bele, hogy az élelmiszer-kereskedelmünk szinte teljes mértékben külföldiek kezében, hogy az iparunk túlnyomó többsége külföldiek kezében, hogy a mezőgazdaságunk nagy része pár kézben koncentrálódik…

A privatizáció külföldi „tanácsadó cégei” – (ment a propaganda, hogy mi magyarok hülyék vagyunk a saját vállalatainkat privatizálni) – kizárólag külföldi kézbe adták, (szinte ingyen) az ország gazdasági vagyonát. Antal József – talán – itt követte el a második hazaárulását (az elsőt a komlomedia cikkében olvashatod: A trianoni revízió elhalasztott lehetőségei).

Tanulság: az egyén és a társadalom súlyos veszélynek teszi ki önmagát, ha hisz a jelenlegi hatalomnak, ha igaznak fogadja el a hatalom által hirdetett látszatcélokat.

Az egyén nehéz helyzetben van! A hatalom megtévesztő és tudatosan félre vezető eszméivel szemben kell megtalálnia a saját helyes célját a maga mikrovilágában.

Nem marad más lehetősége a magyar szavazóknak, mint egy olyan másik pártban hinni, aki valóban a nemzet érdekeit tartja szem előtt.  Ilyen – egyelőre – csak a Mi Hazánk Mozgalom.