A nem hasznosított magánlakások szociális célú felhasználásával, szociális lakásügynökségek létrehozásával több tízezer család lakhatási gondjait lehetne enyhíteni. Erre a Városkutatás Kft. és a Habitat for Humanity Magyarország által dolgozott ki modellt.

A közösségi bérlakásrendszer-modellnek az MTI-hez szerdán eljuttatott tervezete a kutatás készítői szerint kiszámíthatóvá és fenntarthatóvá tenné a szociális célú bérlakásszektort, valamint jelentősen csökkentené a lakástulajdonosok és a bérlők kockázatait is.

Jelenleg a magyarországi családok 25-35 százalékát érinti a lakhatási szegénység - írták. Veszélyeztetettek a lakásvesztés közelébe sodródott rezsi- és hitelhátralékosok, a fiatal családok, amelyek rossz lakáshelyzetük miatt a gyermekvállalást is elhalasztják. Ide sorolják az állami gondoskodásból kikerülő fiatalokat is, akik a családjuktól nem várhatnak támogatást, ezért nekik a biztonságos és megfizethető bérlakások adnának lehetőséget az önálló élet megteremtésére.

Az olcsó bérlakások elképzeléseik szerint segítenék az elköltözést a munkanélküliséggel sújtott területekről is, miként sok hajléktalan embernek is a jól működő szociális bérlakásszektor jelentené a hajléktalanságból kivezető utat.

Az elemzés szerint csaknem 300 ezer családnak volna szüksége megfizethető bérlakásra. Mintegy félmillió magánlakás áll üresen, közülük legalább 100 ezer olyan jó elhelyezkedésű, megfelelő minőségű lakás, amely akár szociális bérlakásként is hasznosítható lenne. A két szervezet ezért egy új típusú közösségi bérlakásrendszer bevezetését javasolja, amely a rászoruló családoknak elérhetővé tenné, hogy bérbe vegyék az üresen álló magánlakásokat.

A lakástulajdonosok és a bérlők között az e célból létrejövő szociális lakásügynökségek közvetítenének, amelyek hosszú távú, legalább hároméves szerződést biztosítanak a bérlőnek és a bérbeadónak. A konstrukció biztos és folyamatos bevételt garantál a lakástulajdonosoknak, és elérhetővé tesz olyan kedvezményeket, amelyek más bérbeadókat nem illetnek meg, beleértve az adókedvezményt, valamint az adóelengedést. A tervezet szerint az ügynökségek a szerződéses időszakban garantálnák az ingatlan állapotának megőrzését is, a tulajdonosok ezért vállalnák, hogy a piaci lakbérnél olcsóbban adják bérbe lakásukat a szociális lakásügynökségnek.

A bérlők számára a modell azért vonzó, mert kedvező áron, a piaci lakbér alatt, hosszú távra tudják kivenni a lakásokat, így biztonságosabbá és tervezhetőbbé válik az életük. A bérlők rászorultságuk mértékében lakbértámogatásra is jogosultak lennének úgy, hogy a programba bekerülő családok lakhatással kapcsolatos kiadásai ne haladják meg a jövedelmük 40 százalékát. A legnehezebb helyzetű családoknak az ügynökségek szociális munkát is biztosítanának.

A javaslat szerint az új típusú közösségi bérlakásrendszert egy központi szervezet, a Nemzeti Lakástársaság irányítaná és működtetné. A szervezet feladata lenne, hogy a kormányzat által meghatározott költségvetési keretek között megtervezze a programban elérendő lakásszámot és költségeket, meghatározza a célcsoportokat és területi megoszlásukat. A szervezet pályázaton hirdetné meg a lakásügynökségek számára a lakástulajdonosok által felkínált lakásokat.

A modellt kidolgozó két szervezet hároméves kísérleti program elindítását javasolja, a kezdeti időszakban 350-500 lakás és 10-15 szociális lakásügynökség létrehozásával és bevonásával. Számításaik szerint a mintaprojekt állami költsége évente 454 ezer forint lenne lakásonként. A terv kidolgozói a modell működési feltételeinek megteremtéséhez szükségnek tartanák egy új lakástörvény megalkotását is - zárul a közlemény.

Forrás: MTI