A bankok januártól kezdték el postára adni, azon „tájékoztató” levelüket, melyben közlik a kedves ügyféllel, hogy a Pozitív (JÓ!) adósok nyilvántartása is szerepelni fog a KHR-ben és ezért milyen adatokat szeretne továbbítani az adós hitelszerződéseiről, hogy eleget tegyen a A 2011. évi CXXII. Törvény szerinti kötelezettségének.

A szeptemberben elfogadott törvény sajnos nem nyerhette el a bankszakma tetszését, mert novemberben hirtelen módosítani kellett rajta. A bank lobbi, látva a törvényben rejlő nagy lehetőséget akcióba lendült, és novemberre elérte célját. Az ekkor megszülető módosítások hatására került bele a törvénybe az a bizonyos j. pont, amely értelmében a banknak már az aktuális tőketartozásról is kell adatot szolgáltatnia a központi hitelinformációs rendszerbe.

Mivel az adós maga döntheti el, hogy hozzájárul-e adatainak más hitelintézet számára történő kiadásához, ezért ezen módosításnak kizárólag abban az esetben lehet létjogosultsága, ha a bank az általa nyilvántartott tőketartozást a jövőben úgy szeretné tekinteni, hogy az adós azt 2012. januárjában, mint valós követelést elfogadta.

Ezen feltételezést hivatott erősíteni az Erste bank levele, mely a következő közlést tartalmazza:

„A szerződéses adatok a szerződés megkötésekor és a módosításokkor kerültek megállapításra”

„Felhívjuk szíves figyelmét, hogy amennyiben a jelzett határidőn belül a szerződéses adatok tartalmával kapcsolatos észrevételét a Bankunk számára a fent leírtak szerint nem jelzi, úgy ezen adatokat valósnak és helyesnek fogadjuk el, és a KHR-be az Ön adatai az adatszolgáltatási időpontjában aktualizált adatok szerint kerülnek átadásra.”

Tegye fel magában mindenki ezeket a kérdéseket:

A bank nem biztos a tőketartozás mértékében, hogy megerősítést vár az adóstól?

Miért tájékoztató, és nem adategyeztető ez esetben a levél megnevezése?

Miért nem mellékelt egy elszámolást, hogy az adós megítélhesse, hogy a tőketartozás bank által közölt nagysága megfelelő-e?

Tovább vizsgálva az adatokat az is kiderül, hogy a közölt táblázatban csak a tőketartozás mértékének oszlopában szerepel a tartozás pénzneme kifejezés, a szerződés összegénél nem.

Szerződés összege:

Fennálló tőketartozás összege és pénzneme:

A szerződés összege esetenként nem egyezik meg a közjegyzői okiratban leírt, és a tulajdoni lapra bejegyzett összeggel.

Véleményünk szerint a szerződés összegét nem svájci frankban kell megadni, amit a „közlemény” közöl, hanem forintban, amit a bank svájci frankban tart nyilván.

További probléma, hogy a szerződés típusa rovatban a bank nagyvonalúan, csak mint „jelzáloghitel” vagy „lakáshitel” néven szerepelteti a terméket.

Teljesen kimarad a közlésből a „deviza alapú”, „deviza elszámolású” jelző, mely a termék típusát nagyban meghatározza.

Amennyiben ezen kifogásokat az adósok nem jelzik a bank felé, akkor ahogy a bank közlésében leírja:

„a szerződéses adatok tartalmával kapcsolatos észrevételét a Bankunk számára a fent leírtak szerint nem jelzi, úgy ezen adatokat valósnak és helyesnek fogadjuk el”

Így az ügyfél máris devizaszerződéssel fog rendelkezni a módosítások révén, valamint a szerződésben szereplő követelés nagyságát ráutaló magatartással elfogadta.

A hitelesmagyar.com csapata azt ajánlja az adósoknak, hogy jelezzék a bank felé észrevételeiket, és kérjék az adatok módosítását a közjegyzői okiratban szereplő adatok szerint, valamint kérjenek tételes elszámolást

-Termék típusának pontos megnevezése.(Az okiratban szereplőre)

-A szerződés összegének pontosítása, a felvett forint összeg svájci frankban történő nyilvántartással. (Az okirat szerint)

-Tőketartozás pontosságának megállításhoz, kérjen tételes elszámolást a banktól, valamint kérje az egyes tranzakciók külön igazolását.

(A svájci frank beszerzések igazolása a hitelfelvétel és a törlesztőrészletek tekintetében, pontos eladási és vételi árfolyam megjelöléssel, a tőkerész és a kamatrész összegének pontos kimutatásával a törlesztőrészleteken belül.)

A hitelesmagyar.com csapata