Az egykori csillagrendszer egyes részei máig azonosíthatók a Gaia űrtávcső segítségével, annak ellenére, hogy az ütközésre 10 milliárd évvel ezelőtt került sor.

Az Európai Űrügynökség űreszköze egymilliárd csillag mozgását térképezte fel, és az adatokat elemző kutatók szerint az eredményekből az látszik, hogy galaxisunk fiatal korában bekebelezett egy másik, negyedakkora, tehát szintén meglehetősen nagy csillagrendszert, amelynek egyes részeit máig nem „emésztette meg” teljesen.

A Gaia ráakadt egy nagyjából 30 ezer csillagból álló csoportra, amelynek tagjai hasonló pályákon keringenek a Tejútrendszer közepe körül. A pályák erősen nyújtottak, kilógnak a galaktikus síkból, és a csillagok rajtuk furcsa módon ellenkező irányba haladnak, mint a Tejútrendszer legtöbb csillaga. Ez a furcsa csillagfelhő olyan óriási, hogy a Naprendszer környékére is kiterjed.

A szakértők legjobb magyarázata a megfigyelésekre, hogy a felhő egy egykori galaxis, a Gaia-Enceladus névre keresztelt csillagrendszer maradványa lehet, amely összeütközött a Tejútrendszerrel. Hogy nagyjából hogyan történhetett az ütközés, arról szimulációt is készítettek a kutatók. A Tejútrendszer gravitációja először megnyújtotta, a galaxist, amely elsőre még talán nagyjából egyben száguldott át galaxisunk síkján, mivel azonban elszökni nem tudott csillagrendszerünk gravitációjától, az ezt követően fellépő árapályhatások lassan szétszaggatták az idegen galaxist.

Az eseményből hátramaradt elliptikus csillagfelhő azt jelzi, hogy a másik rendszer 30–60 fokos szögben érkezett a Tejútrendszer síkjához képest. Bár a Gaia a teljes felhőt nem tudta feltérképezni, elég adatot gyűjtött ahhoz, hogy a szakértők modellezni tudják annak formáját. A munkát a csillagok pályáján és keringési irányán túl az is megkönnyítette, hogy a kérdéses égitestek kémiailag is eltérnek a Tejútrendszer csillagaitól, ugyanis sokkal kevesebb vasat tartalmaznak, mint az „őslakosok”. A két galaxis kora ugyanakkor nagyjából hasonló: mindkettő 10–13 milliárd évvel ezelőtt keletkezett.

Az ütközés időpontjára és a másik galaxis méreteire az elvégzett szimulációk alapján következtettek a kutatók. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a találkozásra 10 milliárd éve került sor, és a Gaia-Enceladus eredetileg nagyjából negyedakkora lehetett, mint a Tejútrendszer. A vizsgálatok alapján a megfigyelt csillagfelhő ráadásul nem is az egyetlen struktúra, amely az egykori galaxis nyomait őrzi. A Tejútrendszert körülvevő 150 gömbhalmazból több mint egy tucat szintén hasonló pályát ír le, mint a felhő csillagai.

És közéjük tartozik a Tejútrendszer legnagyobb gömbhalmaza, az Omega Centauri is, amelyről méretei miatt régóta feltételezik, hogy talán egykor volt galaxis magja lehet, annál is inkább, mert más vizsgálatok szerint egy fekete lyuk is található a belsejében. Az új eredmények megerősítik ezt a teóriát. Úgy tűnik tehát, hogy a 10 millió csillagot számláló Omega Centauri tényleg egy idegen galaxis maradványa.

Forrás: ipon.hu / syfy.com / sci.esa.int