A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a természetes szén-dioxid-nyelők egyáltalán nem stabilak, a klímaváltozás pedig még sérülékenyebbé teszi őket, így esetenként akár szén-dioxid-kibocsátóvá is válhatnak - figyelmezetetnek a kutatók a Fluxes - Európai üvegházgáz-értesítő közelmúltban megjelent kiadványában.

"A természetes nyelők változó viselkedése egyértelművé teszi, hogy a szén-dioxid-semlegesség eléréséhez a kibocsátás további csökkentésére van szükség" - hívták fel a figyelmet a kutatók az Integrált Szénmegfigyelő Rendszer (Integrated Carbon Observation System, ICOS) új kiadványában, melynek  középpontjában az európai szén-dioxid-nyelők, például az óceánok és az erdők helytől és időtől függő változásai állnak - olvasható az ELKH szerdai, kötetet bemutató közleményében. Az évenként megjelenő kiadvány célja, hogy közérhető formában közölje a klímaváltozással kapcsolatos legújabb tudományos eredményeket.   

Werner L. Kutsch, az ICOS főigazgatója beköszöntő szövegében azt írta: ahhoz, hogy megértsük, mitől halmozódik fel a szén-dioxid a légkörben, először meg kell értenünk, mennyire összetettek az ezt okozó anyagáramok. Ezt tárja az olvasó elé a Fluxes első kötete.   

A közleményben kitértek rá, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedését kísérő éghajlati válság a légköri üvegházgázok koncentrációnövekedésének következménye. A legfontosabb üvegházgáz, a szén-dioxid mennyiségét három jelentős áramlás befolyásolja: a szárazföldi ökológiai rendszerek általi kibocsátás és elnyelés, az óceánok általi kibocsátás és elnyelés, valamint a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó kibocsátás.    

"A szárazföldi ökoszisztémák és az óceánok - mint természetes nyelők - eddig felvették a fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátás felét. Korántsem biztos azonban, hogy ez a közeli vagy a távoli jövőben is így marad" - figyelmeztetnek a kiadványban a szakemberek.   

Az ökológiai rendszerek megkötik a légköri szén-dioxidot, és elraktározzák a növényekben és a talajban. Ugyanakkor a növények légzése és a talajlégzés révén, vagy a tűzesetek következtében maguk is kibocsátanak szén-dioxidot. Ha a megkötés nagyobb mértékű, mint a kibocsátás, akkor az ökoszisztéma összességében nyelőként működik. Ezt a kényes egyensúlyt könnyen megzavarja az emberi tevékenység, így az erdők kivágása, a zöldterületek letarolása, illetve a talaj széntartalmát kimerítő mezőgazdasági eljárások. Ez az egyensúly azonban az éghajlati változásokra is rendkívül érzékeny.    

Az ICOS adatai megmutatják, hogyan reagálnak az ökológiai rendszerek az éghajlatban és a földhasználatban bekövetkező változásokra.    

Mint rámutatnak, a szárazföldi szén-dioxid-nyelők meggyengülése vagy éppen kibocsátóvá válása komoly akadályt emelhet a karbonsemlegesség elérésére tett társadalmi erőfeszítésekkel szemben.   

Az óceánok hatalmas szén-dioxid-nyelők, amelyek a fosszilis tüzelőanyagból származó mennyiség egynegyedét megkötve mérséklik a felmelegedést. A szakembereknek azonban nincsenek ismereteik arról, hogy az éghajlat melegedése esetén milyen hosszú ideig marad meg ez a felvevőképesség.    

A közlemény szerint az emelkedő hőmérséklet és a változó klíma miatt megváltozik az óceánokban az oldott állapotban tárolt szén-dioxid mennyisége. Az óceánokban zajló szénciklus megértéséhez és a jövőbeli előrejelzések készítéséhez ezért mindenképpen szükség lesz egy komoly megfigyelőrendszer kiépítésére.   

Felhívják a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás miatt a természetes szárazföldi és óceáni szén-dioxid-nyelők egyre sérülékenyebbé válnak. A probléma megoldása érdekében drámai módon kell csökkenteni a fosszilis tüzelőanyagok általi kibocsátást.   

A légköri szén-dioxid-koncentráció emelkedése nem lineáris, a mért értékek az évszakokhoz köthető változásokat és a mérőhelytől függő eltéréseket mutatnak. A szén-dioxid görbéje minden év tavaszán csúcsot ér el, és minden nyáron visszaesik. A csökkenés az európai szárazföldi ökoszisztémának, azaz a tavasszal éledő és nyáron zöldellő természet nagy szén-dioxid-megkötő képességének köszönhető. Emellett az adott helyen éppen jellemző időjárás az egyes évek görbéi között is jelentős eltéréseket eredményez.    

A fosszilis tüzelőanyag felhasználásából származó kibocsátás szintén változik az idő és a hely függvényében, ráadásul a légkörben folyamatos keveredés zajlik. Az említettek miatt egy széles körű, a Föld egészére kiterjedő üvegházgáz-megfigyelő rendszer mielőbbi létrehozását sürgetik a kutatók, amelyhez az európai ICOS által működtetett infrastruktúra jó példaként szolgálhat.   

"A jelenleg zajló globális klímaválságban a légköri szén-dioxid növekedési üteme lesz a siker fokmérője. Gyors cselekvésre van szükség, hogy a hőmérséklet növekedését a párizsi éghajlatvédelmi egyezménynek megfelelően 1,5 Celsius-fok alatt lehessen tartani. A döntéshozóknak merész és hatásos lépéseket kell tenniük, hogy önmérsékletre ösztönözzék a társadalmat, és így csökkenteni lehessen az emberi tevékenységből eredő üvegházgázok mennyiségét. A globális üvegházgáz-megfigyelő rendszer azzal segíti a klímavédelmi intézkedéseket, hogy tudományos alapot ad a döntésekhez" -  mutattak rá a szakemberek.   

Magyarország 2022. január 1-jétől vált az ICOS európai konzorciumának teljes jogú tagjává. Az ICOS mérőhálózatához tartozó, jelenleg egyetlen magyarországi mérőállomást a hegyhátsáli tévétornyon az ELKH Atommagkutató Intézet (ATOMKI) működteti, emellett az ICOS Hungary elnevezésű magyar konzorcium koordinálása is az ATOMKI feladata.

Forrás: MTI / elkh.org