A mozgás lenyomatát a Földön találjuk meg, ebben a klímakutatás is segít.

A Hold kapcsán nemrég írtunk arról, hogy a felemelkedőben lévő nagyhatalom Kína újabb három küldetést szeretne állandó kísérőnkre, igyekezvén lépést tartani a visszatérést tervező USA-val. Eközben más kutatók azt igazolták vissza, hogy a közöttünk lévő távolság szép lassan növekszik, ez pedig számos helyen kimutatható.

A Hold mozgása, annak pályája kapcsán már régóta tudjuk, hogy a Földhöz mért távolság folyamatosan változik, az Apollo-küldetések résztvevői ugyanis annak idején tükröket helyeztek el a felszínen, ezek révén pedig viszonylag gyorsan és kényelmesen elvégezhetők az újabb mérések. A mostani időszakra jellemző mozgás alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Hold 2,5 milliárd évvel ezelőtt vált ki a Földből, ez viszont téves, mivel a korábbi periódusokban jóval lassabb volt a mozgás üteme.

Ennek nyomai szépen kimutathatók bizonyos üledékes rétegekben, a többek között Dél-Afrika és Ausztrália területén elhelyezkedő sziklákban, azok lenyomataiban, ami pedig szépen illeszkedik a Milankovic-elméletbe, amely a Föld mozgásában beálló változásokkal köti össze az éghajlati változásokat.

A most közzétett újabb kutatásban azt mutatják ki, hogy a Hold 2,5 milliárd évvel ezelőtt csaknem 60 ezer km-rel volt közelebb hozzánk, akkor pedig a mai 24 óra helyett alig 17 óráig tartott egy teljes nap. A szakemberek az egymásra rakódó kőzetrétegek ciklikus jellegét, valamint azok vastagságát rögzítették, ebből jutottak arra a következtetésre, hogy a ma zajló klimatikus ciklus szintén jóval rövidebb volt, ez 21 ezer év helyett sokkal gyorsabban ment végbe.

A mellékelt magyarázat szerint a mostani eredmény nagyon jól jöhet a későbbi modellezésben, amelyek szintén a Föld és a Hold viszonyát, közös történetüket veszik majd a célkeresztbe.

A Hold történetének jobb megértéséhez további adatok és még részletesebb modellezés szükséges, ez még a kutatókra vár.

Forrás: sg.hu / pnas.org