A Tamanrasett ma is megállná a helyét a világ legnagyobb vízgyűjtő medencéi között.

A szaharai régió ma a világ egyik legbarátságtalanabb helyének számít, az eddig megtalált ősi barlangrajzok és egyéb leletek alapján azonban már korábban is arra következtettek, hogy ez nem mindig volt így, mi több, alig néhány ezer évvel ezelőtt ez a vidék bővelkedett az édesvízben, ami az itteni növény- és állatvilágot táplálta. Most a konkrét nyomokat is megtalálták.

A Nature Communications magazinban közzétett tanulmányban arról olvashatunk, hogy az itt kutató szakemberek műholdas radarképek, mikrohullámos vizsgálat segítségével pillantottak be a sivatag több méter vastag homokrétege alá, itt pedig ugyanolyan ősi üledékes rétegeket és kanyont találtak, amire korábban a nyugat-afrikai Mauritániában is rábukkantak. Ebből jutottak arra a következtetésre, hogy ugyanazon rendszerről lehet szó, vagyis az általuk Tamanrasett névre keresztelt ősi folyamrendszer a Szahara belsejéből egészen az Atlanti-óceán partjáig szállította az olyannyira értékes édesvizet.

Az egykori rendszer ma is megállná a helyét a legnagyobb között, hiszen a becslések szerint a világ 12. legnagyobb vízgyűjtő medencéje lenne. Létezésekor Afrika nedves időszakaiban szállította a vizet az óceán felé, vagyis periodikus jelleggel volt jelen, az utolsó ilyen időszak azonban mintegy 5 ezer évvel ezelőtt lezárult, azóta pedig nem ismétlődött meg. Egyes számítások szerint 20 ezer év telik el két ilyen periódus között, ami a Föld tengelyének mozgásával magyarázható (a Hold és egyéb égitestek hatása azonban 41 ezer és 100 ezer éves ciklusokat is felvázol előttünk).

Az anyag arra is rámutat, hogy a klímaváltozás viszonylag gyorsan is drámai eredményeket mutathat fel, amire a Szahara kitűnő példa. Azt azonban megjósolni sem nagyon lehet, hogy a következő ilyen változás mikor következhet be.

Forrás: sg.hu / nature.com Kattintson ide...