A kísérletvezető szerint a módszerrel akár emberi agyakat is tudatukra lehetne ébreszteni, bár ezt mindenképpen jobb lenne elkerülni.

A Yale szakértői egy márciusi konferencia zárt ülésén számoltak be arról, hogy az elmúlt négy év során több mint száz, a testből eltávolított sertésagy keringését állították helyre nem sokkal a halál után, órákig, néhány esetben pedig másfél napig lehelve újra életet a szervbe. A kísérlet híre a szakértők szándékai ellenére kiszivárgott, és egyre nagyobb port kavar. Hiszen bár a próbálkozás egészen újfajta módot kínál az agy tanulmányozására, komoly etikai aggályok is felmerülnek vele kapcsolatban.

Nenad Sestan és kollégái a vágóhídról beszerzett agyakban szivattyúkkal, melegítőkkel és mesterséges vérrel állították helyre a keringést. És annak ugyan nem találták jelét, hogy az agyak magukhoz tértek volna (bár mint kiderült, ezért tettek is, de erről majd később), legnagyobb meglepetésükre a szervben idegsejtek milliárdjai bizonyultak egészségesnek és normál működésre képesnek. Ami azért roppant izgalmas és ijesztő is egyben, mert ezek szerint az ilyen agy legalább annyira élőnek tekinthető, mint mondjuk egy szervátültetésre szánt vese.

Egy agyátültetés persze sokkal bonyolultabb lenne egy vese beültetésénél, és technikailag jelenleg nem megvalósítható, valamint nem is biztos, hogy valaha az lesz. A hasonlóságokat azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha a donorból kiemelt vesét működőképes sejtjei miatt élőnek és használhatónak tekintjük, az agy kapcsán is felmerülnek ezek a lehetőségek.

Sestan prezentációja szerint a módszer vélhetően minden hasonló felépítésű fajon, így a főemlősökön is alkalmazható lehet. A szakértőknek ugyanakkor eszük ágában sem volt az agyátültetés lehetőségét pedzegetni. Azért vágtak bele a kísérletbe, hogy a felélesztett agy tanulmányozása révén az idegsejti kapcsolatok minden eddiginél részletesebb térképét készítsék el. Mivel ezek a kapcsolatok nagyon összetettek és kiterjedtek, az volt a koncepció, hogy valószínűleg könnyebben tanulmányozhatók egy teljes agyon, mint a mikroszkóp alatt vizsgált szeleteken.

És az egész dolognak olyan szempontból valóban lehet gyógyászati hozadéka, hogy ugyanezen az alapon a teljes agy valószínűleg az agyat érintő betegségek terápiáinak tesztelésére is alkalmas lehet. Különösen ha olyan módszereket akarnak kipróbálni a szakértők, amelyeket élő embereken túl veszélyes lenne tesztelni, mondjuk egy újfajta tumorterápiát vagy egy ígéretes Alzheimer-kezelést.

Ezen a ponton viszont az etikai oldalt is elkerülhetetlenül számba kell venni. Hiszen a szakértők egyelőre semmit sem tudnak arról, hogy hogyan élték meg – ha megélték valahogy – a sertések a kísérleteket, és mi történne, ha emberi agyakkal végeznének hasonló kutatásokat.

A keringéssel újra életre keltett agyban vajon akadhatnak gondolatok, emlékek is? Ez nem kizárt, hiszen az utóbbiak például a széles körben elfogadott elméletek szerint az idegi kapcsolódások erősségében kódolódnak. Vajon hogyan éli meg egy emlékező agy, hogy nem kap információkat a külvilágtól és nincs módja kommunikálni azzal? Ez lenne az érzékmegvonás legfelsőbb szintje? És ha egy szervnek vannak emlékei, személyisége, lehetnek jogai is?

Ami a sertéseken végzett vizsgálatot illeti, a szakértők annak kiderítése érdekében, hogy a helyreállított keringésű agy magához tért-e, az agyi elektromos tevékenység érzékelésére képes EEG-vel vizsgálták a szerveket. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy vannak nyomai agyhullámoknak, Sestan és kollégái később úgy ítélték meg, hogy ezeket a jeleket nem az agy, hanem egy közeli másik műszer okozta.

Az EEG alapján a sertésagyak Sestan elmondása szerint úgy viselkedtek, mint a kómás betegek központi idegrendszere. Ezen értékelést ugyanakkor némileg ellentmondásossá teszi, hogy a vérpótló folyadékba olyan anyagokat is beleraktak a szakértők, amelyek megakadályozzák az agy duzzadását, de egyúttal az idegi aktivitást is visszaszorítják. Tehát gyakorlatilag mesterséges kómában tartották az agyakat, és arról nem tudni semmit, hogy mi történt volna, ha ezt nem teszik meg.

Sestan úgy nyilatkozott, hogy az öntudat helyreállításával direkt nem próbálkoztak meg, bár szerinte akár ez is lehetséges lenne. Vagyis a kutatás vezetője úgy véli, hogy elméletileg módszerük továbbfejlesztésével ténylegesen életre lehet kelteni egy személy agyát, annak emlékeivel és gondolataival együtt. Ha ebben igaza van, akkor viszont tényleg erősen kérdéses, hogy szabad-e az ilyen agyakat kísérletezésre használni, függetlenül attól, hogy a kísérlet idejére kómában tartják-e ezeket.

A kérdés komolyságát Sestan is maximálisan átérzi, bár megközelítését kétségkívül lehet kritizálni. A Nature legújabb számában 17 agykutató és bioetikus, köztük Sestan is, közzétett egy szerkesztőségi levelet, amelyben az emberi aggyal kapcsolatos kísérletek egységes szabályozását indítványozzák. Véleményük szerint három olyan terület van, amely kiemelt figyelmet igényel: az agyi organoidok, vagyis a laborban növesztett apró idegszövet-darabkák, az ember-állat kimérák (például az emberi agyszövettel ellátott egerek) és a testből eltávolított agyszövet.

A szerzők szerint kiemelten fontos lenne, hogy mindezen esetekben biztosított legyen, hogy az emberi agyszövet kómához hasonló állapotban marad, és nem ébred tudatára. Bár a felsorolt területek esetében többek szerint erős túlzás ez az elvárás, egy laborban növesztett agyacska ugyanis nem fog nekiállni gondolkodni, az nagy kérdés, hogy a Sestan kutatásához hasonló irányvonalon elegendő lehet-e megfelelni ennek a kívánalomnak.

Forrás: ipon.hu / technologyreview.com / nature.com