http://78-131-57-228.static.hdsnet.hu/9-kulfold/3232-mali-elhuzodo-haborura-kell-szamitani#sigProId1b1abccf45
A francia erők és az afrikai békefenntartók látszólag komoly eredményeket értek el a januárban megkezdett mali akcióban, a helyzet tartós rendezése és a térség stabilizálódása azonban még várat magára, egyre inkább elhúzódó háborúra kell számítani - írta Marsai Viktor történész elemzésében, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja szerdán juttatott el az MTI-hez.
A szakértő kifejtette: a külföldi intervenciót követő optimizmus "az elmúlt négy hónapban alaposan megkopott". A francia erők ugyan hamar visszaszorították az iszlamistákat a nagyobb városokból, de ők elhúzódó háborúba kezdtek. A franciáknak azonban maradniuk kell az országban, mert nincs senki, aki hajlandó lenne támadó műveleteket vezetni a dzsihádisták ellen.
A Malival szomszédos Niger uránbányái miatt Párizs nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a konfliktussal - hangsúlyozta a történész. Franciaország a nukleáris energia legnagyobb felhasználója Európában: az ország reaktorainak több mint 63 ezer megawattnyi teljesítménye háromszorosa Oroszországénak. Elektromosenergia-felhasználásának 77 százalékát fedezik atomerőművek, ez a legmagasabb arány a kontinensen. Niger kulcsszerepet játszik a francia uránimportban, ezért Franciaország nem engedheti meg, hogy a felkelés veszélyeztesse a kitermelést.
Marsai Viktor szerint súlyos csalódást jelentett a bamakói kormány "kompromisszumképtelensége": a biztonsági helyzet javulásával lényegében megszakította a tárgyalásokat a tuaregekkel, eljátszva ezzel a konfliktus rendezésének legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módját. A tuaregek helyismeretére támaszkodva ugyanis a mali kormányerők a franciák és az afrikaiak támogatásával hamar kiszoríthatták volna a dzsihádistákat az országból.
A tuareg afrikai berber nép, a Szaharában és a Száhel-övezetben, egyebek mellett Algériában, Nigerben, Maliban, Líbiában és Nigériában. A tuaregek Mali északi részén saját államot akartak kikiáltani, de ez nemzetközi támogatás hiányában elmaradt. Követeléseiktől azért is kénytelenek voltak elállni, mert a térségben előretörtek, és nagyobb befolyásra tettek szert az al-Kaidához is köthető, sokkal jobban felfegyverzett iszlamisták.
A kormány a tuaregekkel folytatott tárgyalások helyett "bosszúhadjáratba kezdett" a visszafoglalt területeken: a franciák mellett előretörő csapatai atrocitásokat követtek el a berber és arab származású lakosokkal szemben, akiket a felkelők támogatásával vádoltak - emlékeztetett.
Megjegyezte: mindemellett a júliusi mali parlamenti választások közeledte a bamakói politikai csoportokon belül is felerősítette az ellentéteket.
A legriasztóbb jelenségnek a mali társadalom egyes rétegeinek radikalizálódását nevezte Marsai Viktor. Kifejtette: bár a dzsihádisták ideológiája a terroristasejtek jelenléte miatt sosem volt teljesen ismeretlen az országban, a lakosság gyakorlatilag nem támogatta a radikálisokat. Ezek után "megdöbbentő volt", hogy az iszlamisták alig tíz-hónapos uralma alatt milyen mélyen sikerült beépülniük a helyi közösségekbe, és kiépíteniük bázisaikat a társadalom csaknem minden rétegében.
A szakértő szerint bár a világ elsősorban a lerombolt timbuktui mauzóleumokról és a saría erőszakos alkalmazásáról értesült, "az iszlamisták nem mindenütt voltak ilyen szűk-látókörűek". A bevonuló dzsihádisták a tuaregek kiszorítása után rendet és fegyelmet teremtettek a városokban, véget vetettek az etnikai villongásoknak.
A dzsihádisták sikeresen építettek arra is, hogy Bamako elhanyagolta az északi területeket, miközben ők azt ígérték az ott lakóknak, hogy végre egy olyan kormányzat veszi át a hatalmat, amely törődik velük. Emellett a harcosok toborzásánál az iszlamisták komoly összegeket fizettek a jelentkezőknek, így a rossz gazdasági helyzetű északi területeken sokan megélhetési okokból csatlakoztak a felkelőkhöz.
Marsai Viktor kiemelte: mindez elég volt ahhoz, hogy az iszlamista sejtek a francia bevonulás után is maradhassanak a városokban, ahol élelemre, fegyverekre, információra és oltalomra számíthatnak szimpatizánsaiktól. Ez az infrastruktúra megfelelő hátteret biztosít ahhoz, hogy a dzsihádisták elhúzódó háborút viselhessenek a kormányerők és az őket támogató külföldi csapatok ellen. Így a mali "dzsihádista bástya" felszámolása egyre bizonytalanabbá válik - mutatott rá.
Radikális iszlamista harcosok több mint egy éve vetették meg lábukat Mali északi részén, miután tavaly márciusban Bamakóban katonai puccsot hajtott végre a hadsereg egy része. Januárban francia katonák ezrei érkeztek Maliba, hogy felszámolják az iszlamisták hátországát. A franciáknak viszonylag gyorsan sikerült visszaszorítaniuk az iszlamistákat. Már megkezdték a Maliba küldött mintegy 4500 katonájuk kivonását, és fokozatosan adják át a stafétát az afrikai nemzetközi erők (MISMA) 6300 katonából álló kontingensének. Legalább ezer francia katona azonban várhatóan 2013 után is Maliban marad, az afrikai csapatokat felváltó ENSZ-erők támogatására.
Forrás: MTI