Az átlagemberek már csak hónapról hónapra élnek, ezért minden lehetőséget megragadnak, hogy olcsóbban juthassanak termékekhez, és itt már tényleg az olcsón van a hangsúly. A hagyma kilója 500 Ft, a burgonya 400 Ft, a kenyér 700 Ft…

A postai vámügynökség a Kínából érkező csomagokra ráteszi  a maga sarcát – bár erre jogszabályt is faragtak tavaly, ami mögött szinte semmi munka sincs, nem is igazán jogos.

Ha pl. valaki vesz egy szemüveget, órát, töltőt, fülhallgatót stb., és Kínából megrendeli pár száz forintért, akkor az az áru nem esik a vámköteles érték alá (most 150 euró az értékhatár). A kisnyugdíjasok, a diákok,  a kispénzűek élnek a globális lehetőséggel, és megrendelnek egy ilyen eszközt.

A pofon akkor éri őket, amikor át akarják venni a postán a várva várt csomagot, és a jogszabály alapján ki kell csengetnie 800 (799) Ft-ot. A legszomorúbb az, hogy a legtöbbször a megrendelt áru értéke meg sem közelíti ezt a postai sápot.

Az indok: vámkezelni kell a csomagot, és ez ennyibe kerül! Ez is hazugság, mint sok-sok, az állam által kivetett adó, amit ész nélkül kifizetünk és úgy gondoljuk jogos. Nem az!

Mi ez, ha nem lehúzás? És miért? Hogy az állami – a mi – pénzünk újraosztásánál a fazék közelébe engedett emberek jogtalanul gazdagodjanak, óriási fizetéseket osszanak egymás között.

És akkor még egy ide illő – szerintem erkölcstelen, bár tudom a másik oldal „okos” magyarázatát – történet:

Az egyik magyar honfitársunk Angliából rendelt  három gyógynövénykutató könyvet. A posta vámkezelői  jelezték, hogy a csomagban négy könyv van. Valószínű az angol könyvkereskedő küldött egy ajándék könyvet bónuszként. A vámkezelők kivették a bónusz könyvet, mert az nem jár, az jogtalan. Nincs a számlán? Az intézkedés lehet, hogy jogos, de erkölcstelen.

Mindenesetre senki nem tudja mi lett a sorsa a negyedik könyvnek. Azt mondják elégetik. Talán igaz, talán nem...

És akkor rögtön felvetődik a kérdés, hogy ha a csomagból hiányzik valami, azt a kínai kereskedő nem tette bele, vagy a posta lopta el?