Érdekes helyzet állt elő. Az eddig mindenki által csalónak titulált pénzintézetek ellentámadása, a felelősség áthárítása érdekében méltánytalan és igazságtalan. Aki felgyújtja a házat és az kiabál segítségért esetben mindig bebizonyosodik a mögöttes szándék.

Több, mint 1.200.000 hitelszerződés van életben, amelyet a lakosság vett fel a nagyszámú törvény alapján. Biztos jó néhány banki csaló is található közöttük, lásd a miskolci fészekrakó szoc.pol. csalásokat. De az állítólagos banki szakemberek véleménye durván eltúlzó.

Nézzük meg, kik csaltak. Csalt az ügyfél, csalt a hitelközvetítő, csalt a banki alkalmazott és csalt a bank, sőt még a magyar állam is.

Az, hogy ki milyen mértékben, erről lássunk néhány szemelvényt.

Miben csaltak az ügyfelek? Általában a csalási esélyekre igen kicsi volt a lehetőség. A jelzáloghiteleknél egy gondos és körültekintő hitelbírálat esetén gyakorlatilag szinte semmi esélyük nem volt. A megemlített egyéb jövedelmek kategóriákban beírt összegekre inkább a vélelmezett plusz jövedelmeket írták be az ügyfelek, de ez a rubrika abszolút fölösleges egy hitelbírálati rendszerben. A kellő gondossággal eljáró bankok az egyéb jövedelmeket is hivatalos formában kérték be. A szándékos ügyfélcsalások száma legfeljebb 1-2 %-os lehet szemben a banki állításokkal, nem lehet szinte egy egész ország lakosságát csalónak kikiáltani.

Miben csaltak a hitelközvetítők? Ezt is egészítsük ki azzal a megjegyzéssel, hogy a hitelközvetítők igen kis részére volt ez jellemző. Itt is inkább az a megállapítás lenne helyes, hogy inkább a banki kívánalmaknak megfelelően állították össze a hitelkérelmeket. A hitelközvetítői rendszert minden bank alkalmazta. Rendszeres oktatásokban, képzésekben vettek részt. A banki versenyben egyetlen bank sem volt különösebben finnyáskodó, tömegével hozták be az arra alkalmatlan szakmailag nem felkészült hitelközvetítőket. Ellenőrzés szinte nem volt, és minimálisra tehető azoknak a száma, akiket a laza banki rendszer kiszűrt, vagy rajtakapott. Az OTP Bank vezető embere már egyszer kijelentette a hitelközvetítők felelősségét, amelynek létrehozásában maga is tevékenyen részt vett. Ha valaki rossz szerszámmal dolgozik és selejtet gyárt, nem a szerszámot kell okolni, hanem saját magát.

Miben csaltak a banki alkalmazottak? Kis számban, de itt is előfordultak visszaélések. Ezek sokszor kimerültek a jó szándékú segítségnyújtásban, de itt is csak a személyi kölcsönök és áruvásárlási hitelek kategóriájában, amikor a banki alkalmazott segített kitölteni a hitelkérelmi adatlapot, illetve néhányszor olyan is előfordult, hogy az ügyfél által otthon kitöltött kérelmet a rendszerben történő rögzítés előtt az ügyintéző visszaadta az ügyfélnek azzal a megjegyzéssel, hogy „Marika néni, töltse ki még egyszer, mert így nem fog hitelt kapni”. Mi volt ennek a jelenségnek az oka? A piaci versenyben a bank előírta az alkalmazottai részére, hogy minél több hitelt és biztosítást kössenek meg az ügyfelekkel, terveket kellett teljesíteniük, és ez hozzátartozott a munkájuk megítéléséhez. Azok, akik nem voltak kellően „talpraesettek”, hamar kikerültek a rendszerből, vagy más beosztásokba helyezték őket.

Miben csaltak a bankok? Ezt a területet kétfelé kell választani. Egyrészt a felelőtlen hitelbírálati gyakorlat és a laza ellenőrzési rendszer hiányosságai. Néhány bank, amely óvatosabb volt, csak APEH által kiállított jövedelemigazolásokat, vagy bankszámlára érkezett fogadott el. Ezzel csaknem minden csalás kivédhető volt. Természetesen néha előfordult egy-két hamisított APEH igazolás is. Azok a bankok, amelyek nem így tettek, csak saját magukat okolhatják.

A kifogásolt telefonos trükkök nagy része is kiszűrhető lett volna, amelyet néhány bank meg is tett hivatalos telefon előfizetési szerződést kikérve, illetve lehetőségük volt a céginformációs rendszerből tájékozódni. Ha voltak is csalások, kis számban csak kisebb személyi kölcsönöknél fordulhatott elő. Az ügyfelek komoly pénzeket fizettek ki hitelbírálati díjként, ezért a bank egy elnagyolt, felületes hitelbírálatot végzett.

Jelzáloghiteleknél többször vélelmezhető jövedelmi adatokkal dolgozott. Beárazta, hogy egy kőműves kisiparos, aki minimálbérre van bejelentve, elméletileg mennyit kereshet. Tehát önmaga járult hozzá, hogy nem megalapozott adatok alapján végezték el a hitelbírálatokat. Ezzel a módszerrel sok bank élt, főleg azok, amelyek most bajban vannak és a legnagyobb arányban dőlnek be a hiteleik. Előfordultak trükközések is. Ha az ügyfél a kisebb összegű hitelét rendesen fizette, egyből kinevezték aranykoszorús prémium ügyfélnek, és minden hitelbírálat nélkül a hitelkeretét többszörösre megemelték. Ezek aztán most egymás után dőlnek be a gyengébb ügyfelek. Amerikai mintára 80-90 esetenként 110 %-ig is finanszíroztak pénzintézetek.

A fedezet értékéhez képest el kell dönteni, hogy ez csalás volt, vagy abszolút felelőtlenség. A svájci frank alapú hitelek nem a svájci alapkamathoz kötése csalás volt, vagy felelőtlenség, vagy a várható busás haszon miatti kapzsiság. Egy biztosítást vagy kezelési költséget devizában megkötni csalás vagy kapzsiság. Úgy megkötni egy hitelszerződést, hogy annak bedőlése biztosan látható, csalás, kapzsiság, vagy bűncselekmény. Ilyen ügyletekkel foglalkozó cégeket refinanszírozni kapzsiság vagy bűncselekményben való részvétel. A végrehajtási záradékba beírt összegek bizonylatok és igazolások nélkül felelőtlenség vagy bűncselekmény. Kb. még 100 olyan területet lehetne felsorolni, ahol a nagy múltú bankok visszaélnek gazdasági erőfölényükkel, rafinált szerződési megfogalmazásokkal, bujtatott szerződési feltételekkel, mögöttes szándékokkal. Több százezer embert hoztak reménytelen kiszolgáltatott helyzetbe egymáson túllicitálva. A piaci versenyben beszűkült gondolkodásmóddal egy egész országot tettek tönkre.

Sajnos azt kell, hogy kijelentsem, hogy Magyarországon jelen pillanatban egyetlen tisztességes és korrekt bank sem található.

Miben csalt a magyar állam? Pártállástól függetlenül elhitették az állampolgárokkal, hogy nyugodtan vállalkozhatnak, tervezhetnek, kalkulálhatnak, mert minden rendben van. Nem fogadható el a Miniszterelnök Úr kijelentése, mely szerint megoldott a hitelesek helyzete, hiszen 200 ezer már csaknem biztosan bedőlt szerződésről (családról) beszélhetünk és még egyszer ennyiről, akik ennek közelében járnak. El kell dönteni végre a politikának is, hogy a bankok csalók vagy a válság szerencsétlen áldozatai, akik még pénzbeli segítségre szorulnak.

A vádakat megfogalmazó állítólagos banki szakemberek tartsanak önvizsgálatot a bankokkal és a bankszövetséggel egyetemesen. Nagyon szomorú, ha egy laikus egy 150 éves szakmai tapasztalattal bíró bankot be tud csapni, de ez sem az ügyfél, hanem a bank felelőssége.

Szégyenletes, hogy néhány ügyből általánosítva több százezer embert felelőtlenül megvádolhatnak. Pont olyanok, akikre ez a vád sokkal jobban alkalmazható.

Kérjük a Magyar Nemzet újságíróját, hogy alternatív véleményként a jelen cikket megjelentetni szíveskedjen.

Kovács László főtitkár

Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

Forrás: bankikarosultak.hu