„A jövő csak akkor érdekes, hogyha váratlan dolgok történnek benne.” Zenetörténeti jelentőségű hangversenybe kapcsolódhat be a hazai és külföldi közönség március 25-én 20.00 órakor - élő közvetítés segítségével.

Eötvös Péter, a Szent István-renddel kitüntetett, Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, zenepedagógus több éves együttműködést követően a Pannon Filharmonikusok számára írt zeneművet, kérésére ennek ősbemutatójára a pécsi Kodály Központban kerül sor.

Eötvös a század egyik legelismertebb kortárs zeneszerzője, nagynevű zenekarok rendszeresen visszatérő dirigense, különböző kontinensek legnagyobbjai várnak éveket arra, hogy együtt dolgozhassanak vele. Az előadás a nemzetközi és a magyar zenei életben, Pécs városában önmagában is jelentős eseményt jelent, de még különlegesebbé teszi az, hogy a stream eszközével készül ősbemutatóra szerző és zenekar. Ritka élményben lehet részünk, ugyanis a hangverseny szerves része lesz egy interjú, Eötvös Péter zeneszerző, karmester és Fazekas Gergely zenetörténész beszélgetése teszi  az est programját még értékesebbé.

Eötvös a stream jelenségét nem látja negatívnak, inkább egyfajta fejlődésnek tekinti, miszerint a technikának köszönhetően a zenekar bár egy adott térben játszik, a közönség szerte a nagyvilágban és nem a hangversenyteremben követheti az előadást. Úgy tartja, hogy az élő közvetítésnek van társadalmi fontossága és jövője, ugyanakkor nagy szükség van arra, hogy a zenekar társadalmi kapcsolata ne csak a színpadon az előadás által jöjjön létre, hanem ez a kapcsolat maradjon élő a közönséggel, többek között azért is, mert a hallgatóság lényegesen formálja az előadások minőségét.

„Bartók születésének napján kerül sor a premierre, a Pannon Filharmonikusok számára kiemelt fontosságú, megtisztelő az a magas színvonalú, inspiráló szakmai együttműködés, amely a zeneszerző, illetve az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány és a zenekar között az évek során kialakult.” – nyilatkozta Horváth Zsolt, a zenekar igazgatója. Eötvöstől Európa legkiválóbb együttesei rendelnek új műveket. A zenei élet egyik igen jelentős és befolyásos személyiségének tekintik. Karmesterként a modern zene egyik legkiemelkedőbb interpretátoraként tartják számon. Ezen az esten új zenekari műve, a Sirens’ Song (Szirének éneke) című művét mutatják be.

„Maga a hang vonz ezekhez a mitologikus lényekhez. Az ember el tudja képzelni a szirének hangját… Számomra az első impulzus Joyce-tól jött, körülbelül 10 évvel ezelőtt. Az Ulysses-t olvasva megjelenik, - tulajdonképpen csak a magyar fordításban -, a szirének szó, s mellette nem sokkal később a Liszt Rapszódiák. Ez a kettő engem megfogott annak idején. A szirénekkel kezdtem el foglalkozni és a Liszt rapszódiákkal.”

Először egy vonósnégyes alapanyaga született meg, ehhez kapcsolódott egy koloratúraszoprán szóló, melynek alapszövege Joyce Ulysses című művéből készült, ezzel az első tétel zenei anyaga készült el.

Ezután kezdett Eötvös Homérosz Odüsszeia-jával foglalkozni, amely műben talán először bukkant fel a szirén-tematika, majd innen jutott tovább Kafkához, A szirének hallgatása című írásához. Ebben található egy érdekes meglátás, miszerint van a sziréneknek az éneküknél is borzalmasabb fegyvere, nevezetesen a hallgatásuk, így Eötvös szavaival élve, ez olyan fantasztikus kép, ami egy zeneszerző számára különösen érdekes: egy olyan zenét komponálni, amely valójában nem hallható.

„Tulajdonképpen semmi mást nem csináltam, mint hogy ennek a kis Kafka szövegnek elkészítettem a párlatát, megzenésítettem.” Ebből készült el végül a zenekari darab, amely tele van a morajló, veszélyes tenger hangjával. Ehhez kapcsolódnak különböző elképzelt, a csak az Odüsszeusz képzeletében létező hangok, így a valós, elképzelhető és a nem létező hangok keveredése képez egészen különleges hatást.

Vagyis a szerző számára a legfontosabb azt megjeleníteni, a szirének hogyan nem énekeltek… Mesteri tudás kell ahhoz, hogy a darab legvégén sikerült egy olyan hangzásképet létrehoznia, amely nem csendből áll. A zenekar valami olyasmit csinál, amiről szinte nem is tudjuk első pillanatokban eldönteni, halljuk-e egyáltalán, vagy valójában nem is halljuk.

A szerző így ír a műről: „A "Sirens’ Song" című művemet három író ihlette. Homérosz szerint bűvös hangon csábították magukhoz a matrózokat, és megölték őket. Odüsszeusz elővigyázatosan viaszt tett a fülébe, hogy ne hallja, de meglássa a sziréneket. Kafka szerint a szirének még ravaszabbul becsapták Odüsszeuszt, ugyanis nem énekeltek neki. A szirének az alvilág múzsái. Nemcsak Joyce-t csábították el, hanem azokat a zeneszerzőket is, akik igyekeztek hallhatóvá tenni azt, amit Odüsszeusz sohasem hallhatott.”

Valóban, közvetlen vagy közvetett formában szinte minden zeneszerző kísérletet tett arra, hogy valami olyan szépségű zenét komponáljon, ami elcsábítja, rabul ejti a hallgatót. Sokszor nem is volt szándékuk kultikus dallamot komponálni, mégis egyik-másik a szirének énekéhez hasonlóan ellenállhatatlan a befogadó számára. De megengedhet-e magának egy ilyen szemtelenül vakmerő célkitűzést egy modern zeneszerző, aki alapvetően nem csábítani akar a zenéjével, inkább egyfajta szellemi magaslatot képviselni, amelyre az arra érdemesek, ha nagyon akarnak, sok verejtékkel felmászhatnak. Eötvös sorai arról tanúskodnak, hogy vállalkozott erre a feladatra.

„A zenekarnál az összjáték, a közösség fontos számomra, az, ahogyan a közösség tud egy hangot képezni. Számomra tényleg az egyik legszebb dolog, amikor unisonóban játszanak, mert egy nagyzenekar unisonó játékának van egy… nem is tömege, hanem anyaga, szélessége. Ez a közösen létrehozott együtt-játék a zenekar lényege.” (Eötvös Péter)

A bő tízperces művet egy beszélgetés követi, Fazekas Gergely zenetörténész kérdezte a szerzőt, az interjú-felvétel segítségével betekintést nyerhetünk az alkotás világába is. Arról, hogy miért a Kodály Központ az ősbemutató színhelye, az előre rögzített interjúban szintén választ kaphatunk:

„… a tér játszik nagyon nagy szerepet, a tér akusztikája, ahogyan a hang eljut egy teremakusztikán keresztül a hallgatóhoz, megszépül, utánhangzása, echo-ja van. Igazán fontos, hogy milyen ennek a minősége, itt két fontos dologról van szó. Egyszer maga a zenekar, a Pannon Filharmonikusok és
a Kodály Központ koncertterme, amely egész fantasztikus minőségű. Ez a zenekar ebben a teremben gyönyörűen szól…. Miután én nagyon sok teremben vezényeltem a nagyvilágban, össze tudom hasonlítani, ez tényleg a világ egyik legjobb akusztikájú terme. Nem az egyetlen, nem az első, de az egyik legjobb.” (Eötvös Péter)

A zenekarral való együttműködés több évre tekint vissza. 2016-ban az Armel Operafesztiválon Eötvös Senza sangue (Vértelenül), valamint Bartók Kékszakállú herceg vára című műve került bemutatásra a Pannon Filharmonikusok közreműködésével. Az Eötvös mű elnyerte a fesztivál legjobb produkciója díját. Az előadást Alföldi Róbert rendezésében, Eötvös Péter vezényletével láthatta a közönség, a magyar operakultúra kuriózumává vált. A művész először dolgozott együtt a Pannon Filharmonikusokkal, ám hosszú évek óta figyelemmel kísérte a zenekar munkásságát.

Nem csak a produkció napján, de a próbaperiódus során is Eötvös dirigálta az együttest. 2017-ben a zenekar Eötvös Péterrel közösen Londonban, a Hackney Empire-ben is előadhatta a fesztivál műsorát előző évi díjnyertesként. 2018-ban az Armel Operafesztiválon (MuTH Bécs) a Pannon Filharmonikusok igazgatója, Horváth Zsolt és Vajda Gergely karmester közösen vehette át az Eötvös Péter Lady Sarashina című operájában nyújtott kivételes és magas színvonalú zenei megvalósításáért a nemzetközi tagokból álló szakmai zsűri különdíját. 2019-ben Eötvös Péter 75. születésnapján saját műveit dirigálta a Pannon Filharmonikusok élén a Kodály Központban, a zenetörténeti jelentőségű koncert a Müpában is elhangzott.

„Sok mindentől lehet egy zenekar jó. A Pannon Filharmonikusok nyitottsága, az állandó érdeklődése az iránt, amit csinálunk, ez számomra a legpozitívabb. Ezért is van, hogy mindig boldogan jövök ehhez a zenekarhoz… Ez a kíváncsiság megmarad az utolsó hangig a koncerten is. Az a fajta ’buddhista’ hozzáállás, hogy a világ mindig változik, ez náluk alapvető hozzáállás. Az adott pillanatban formálják meg azt, ami történik és ez hallatlan pozitívum.” (Eötvös Péter)

A pécsiek az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvánnyal is szoros kapcsolatban vannak, partnerként vesznek részt az alapítvány fiatal karmestereknek és zeneszerzőknek szóló mentorprogramjában.

A 210 éves zenekar PFZ210 NEXT elnevezésű programja is szóba került a beszélgetés során. Eötvös megfogalmazza, hogy fontos a múltra való visszatekintés, érdemes távlatból ránézni, mi minden történt: nevezetesen mindig váratlan dolgok. „A jövő csak akkor érdekes, ha váratlan dolgok történnek benne”.

A mentor-programban résztvevő fiatal generáció ezért sokkal érdekesebb számára, rengeteg meglepetéssel szolgálnak, így optimista, akár a magas kultúra jövőjét, az előretekintést illetően is.
Az izgatja, ami meglepő, ami előre visz, konkrétan a mentor-programban a fiatal művészek meglepetése lehet technikai, tematikát érintő, vagy egy érdekes elképzelés.

Bartók Béla születésének évfordulóján Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művével tiszteleg a koncert során a zenekar a nagyhatású alkotó előtt.

„Most, hogy Bartók születésének 140-dik évfordulóján ezt az ünnepi koncertet játsszuk a Pannon Filharmonikusokkal, ez először is egy nagy ajándék nekem, mert Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című remekművét fogjuk előadni. Ugyanerre az alkalomra komponáltam egy új zenekari művet a Pannon Filharmonikusok számára.” (Eötvös Péter)

Bartók Béla különleges című és apparátusú Zenéje a Baseli Kamarazenekar felkérésére született, és Baselben lépett a közönség elé 1937-ben, váratlanul nagy sikerrel. Bár zenekari mű és négy tételből áll, mégsem szimfóniának nevezte el a szerző. Nem sorolta be más ismert műfajba sem, egyszerűen „zene”. Másrészt érdekes a hangszer-összeállítás, hiszen a vonóskarhoz nem fúvóskar, hanem hárfa és ütőskar társul, melynek része a zongora is Bartók felfogásában, és bár ebben az értelemben a cseleszta is lehetne ütős hangszer (pianínóhoz hasonló billentyűs hangszer, amelynek kalapácsai nem húrokat, hanem fémlapokat ütnek meg), de Bartók mégis fontosnak érezte e hangszer külön megemlítését a címben.

Nem véletlen, hiszen a cseleszta a mű drámai súlypontjain szólal meg, afféle túlvilági hangszerként. Érdekesség, hogy bár Bartók élete utolsó szakaszában egyre komorabb volt, művei zárásában gyakran ragaszkodott a derűlátó végkicsengéshez, a szebb jövő reményéhez, ahogyan ebben a darabjában is.

Az élő közvetítés a zenekar honlapjáról, a pfz.hu oldalról érhető el.

Forrás: Pannon Filharmonikusok