Sikerült megoldani az AD 1181 vendégcsillag 900 éves rejtélyét. Kínai csillagászok feljegyzéseiben már régről fellelhetőek ilyen vendégcsillagok, azaz olyan hirtelen felfényesedő égitestek, amik egy ideig látszanak, majd elhalványulva eltűnnek az égboltról.

Ma már tudjuk, hogy ezek ritka, elképesztően nagy energiájú szupernóvák (SN) robbanásai, amelyek vagy nagy tömegű csillagokból, vagy különleges, kölcsönható kettősökből alakulnak ki. Robbanásaik nehéz elemeket (pl. vasat) juttatnak a galaxisba, utánuk pedig neutroncsillagok, pulzárok, fekete lyukak maradnak, valamint a látványos szupernóva-maradványok, mint például a Rák-köd. A kutatásban a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének munkatársa, Foteini Lykou is részt vett.

A nemzetközi kutatócsoport tagjai, a Hong Kong Egyetem (HKU) Űrkutatási Laboratórium (LSR), angol, spanyol, francia és magyar kutatóközpontokkal együttműködve derítették ki az AD 1181 történetét. Rendkívüli módon az AD 1181 vendégcsillag (amit annak idején a Szaturnusz bolygó fényességével megegyezőnek jegyeztek fel) az egyetlen történelmi szupernóva az elmúlt ezer évből, aminek eddig nem tudtuk a valódi forrását.

Hamisszínes felvételek a “Parker’s star” csillagról és az őt körülvevő Pa30 ködről, amik együttesen az SN 1181 AD esemény maradványai.

Az Astrophysical Journal Letters tudományos folyóiratban megjelent eredményekben bemutatják, hogy az AD 1181 szupernóva a kutatócsoport korábban felfedezett “Parker’s star” (“Parker csillaga”) objektummal köthető össze. Ez a 2017-ben felfedezett csillag a legforróbb ismert Wolf-Rayet csillag. Az ilyen típusú égitestek jellemzően nagy tömegűek, felszíni hőmérsékletük roppant forró, anyagvesztésük pedig rendkívül gyors, akár 2 000 km/s sebességű csillagszelet is kelthetnek. A Parker-csillag felszíne is több mint 200 000 °C hőmérsékletű, körülötte a Pa30 jelű köddel, amit 2013-ban Dana Patchick amatőr csillagász fedezett fel.

A tanulmány egyik szerzője, Quentin Parker professzor szerint az adataikból az látszott, hogy a csillagból kiáramló, táguló gázfelhőnek elképesztő, 1100 km/s a sebessége, mely egy kb. 1000 évvel ezelőtti robbanásból ered. Ez a mérések hibáin belül megfelel az AD 1181 vendégcsillag megjelenésének. Ezen kívül a Pa30 / Parker-csillag égi pozíciója 3,5° pontossággal megfelel a kínai és japán feljegyzéseknek, ami bőven a távol-keleti vizuális észlelések hibahatárán belül esik.

A Pa30 és Parker-csillagot korábban két fehér törpe egyesülésével magyarázták (két elképesztően nagy sűrűségű, ,,halott” csillag összeolvadása, amely ritka, ún. Iax típusú szupernóva-robbanáshoz vezet). A történelmi feljegyzésekben olvasható fényesség, illetve a modern távolságmérési módszerek alapján az esemény halványabb lehetett egy tipikus szupernóva robbanásnál. Ez is megfelel a ritka Iax típusú szupernóvának.

Andreas Ritter, a publikált cikk első szerzőjének elmondása szerint a kort, elhelyezkedést, a vendégcsillag fényességét és 6 hónapon át tartó láthatóságát figyelembe véve nagy bizonyossággal megállapítható, hogy a Parker-csillag és a környező Pa30 köd valóban az AD 1181 csillag szupernóvájából maradtak vissza.

Az SN 1181 esemény az egyetlen Iax típusú szupernóva, ahol a maradványcsillagot és a megmaradt gázfelhőt részletesen lehet tanulmányozni. A Parker-csillag extrém tulajdonságait, valamint az AD 1181 szupernóvával való kapcsolatát is figyelembe véve ez a forrás figyelemreméltó tudományos és történelmi objektum is egyben. Végezetül pedig a Parker-csillag az eddig ismert egyetlen olyan Wolf-Rayet csillag, ami nem egy nagy tömegű progenitor csillagból származik, illetve nem egy planetáris köd közepén található csillag. Ehelyett két fehér törpe összeolvadásából született, és az ehhez tartozó Iax szupernóva-robbanásnak most már megerősített történelmi feljegyzése is ismert.

Forrás: csillagaszat.hu / hku.hk / iopscience.iop.org