Mindannyiunkat arra tanítottak gyerekkorunkban: hasznosítsuk újra a papírt, hogy minél kevesebb fát kelljen kivágni. A környezetvédők mozgalmát valóban az erdők védelme hívta életre. De mára, a klímaváltozás elleni küzdelem, illetve a Föld megóvásának jegyében a környezetvédők széleskörű kampányt folytatnak a fák kivágása és elégetése érdekében, hogy azzal csökkentsék a fosszilis üzemanyagok használatát.

A legtöbb embernek a napkollektorok és a szélturbinák jutnak eszébe a megújuló energiaforrások hallatán, pedig a 2010-es adatok szerint azoknak csupán kis részét, globális szinten kevesebb mint 7 százalékát alkotja a nap- és a szélenergia. A vízenergia ehhez képest jóval nagyobb arányt, 17 százalékot tesz ki. A legfontosabb megújuló energiaforrásoknak azonban kétség kívül a biomassza számít – a természet legrégebbi üzemanyaga ma a megújuló energiaforrások 76 százalékát, és az összes energiaforrás 10 százalékát adja. Ennek 60 százaléka fa, illetve trágya, amit az a közel 3 milliárd ember hasznosít, aki nem fér hozzá a modern energiahordozókhoz.

A nyugati világ a biomassza-készlet másik 40 százalékát fűtési célból hasznosítja, és a jövőben egyre nagyobb mértékben használja majd arra, hogy áramot állítson elő. Ez ésszerű elgondolás, miután a nap- és szélenergia jellegéből adódóan ezekre nem lehet megbízhatóan számítani: felhős vagy szélcsendes napokon továbbra is szükségünk van a villamos energiára.

A biomassza reneszánszát éljük, mivel azt az emisszió szempontjából semleges hatásúnak tartják. Az elterjedt nézet szerint egy fa elégetésekor csak az széndioxid-mennyiség szennyezi a légkört, amennyit a fa élete során már hatástalanított, vagyis a klímára gyakorolt hatását zérónak tekinthetjük. Egyre többen kérdőjelezik meg azonban ezt a vélekedést, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) tudományos kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága egyenesen „súlyos számítási tévedéseken” alapuló „hibás feltételezésről” beszél, miután – szól az érvelés – ha egy erdőt kivágnak, hosszú időbe telik, míg ismét egy olyan erdő nő fel, amely képes lesz nagy mennyiségű szén-dioxid megkötésére. A klímára gyakorolt hatás az emisszió növekedését okozhatja, ha az erdők helyén bioüzemanyagok előállítását célzó energiaültetvényeket létesítenek.

Az EEA bizottságának véleménye szerint hatalmas lehet a bioenergiára vonatkozó számítási hiba lehetséges káros következménye. A környezetvédők azon terve, hogy az energiaszükséglet 20-50 százalékát biomasszából állítsák elő, megtriplázhatja a jelenlegi biomassza-felhasználást. Ezen mennyiség pedig a Föld növekvő lakosságának élelmezésére is kihathat, miközben az a vízkészletek apasztásával, az erdők kiirtásával és a biodiverzitás csökkenésével jár együtt.

A legnagyobb probléma az, hogy a biomassza-előállítás a más célú agrártermelést egyszerűen kiszorítja. Manapság több tanulmány is született, amely ennek a hatását méri fel. Dán kutatók egy csoportja azt becsülte meg, hogy a különböző energianövények mennyivel tudják csökkenteni a széndioxid-kibocsátást. Ha szén helyett egy hektárnyi fűzfaerdőt égetnek el, amely olyan területen nőtt, amelyet korábban árpatermesztésre használtak, akkor évente 30 tonnával kevesebb széndioxid jut a légkörbe. Ez az a mennyiség, amire a zöldenergia-termelők hivatkozhatnak a biomassza-termelésre való átálláskor.

A fűzfaerdő elégetésével azonban 22 tonna szén-dioxid is felszabadul. Természetesen ezt a mennyiséget az erdő felszívta az atmoszférából, de ha az adott területen érintetlenül hagyjuk az árpaültetvényt, akkor az is hatástalanít jelentős mennyiségű széndioxidot, így 20 tonnára csökken az az évi széndioxid-mennyiség, amennyivel a szén elégetéséhez viszonyítva az emisszió csökken. Mindamellett azt is figyelembe kell venni, hogy szinte az összes árpatermesztés átkerül egy korábban művelés alá nem vont területre. Az ott meglévő növényzet, fák kiirtása pedig becslések szerint még évente legalább további 16 tonna széndioxid-kibocsátást eredményez.

Vagyis 30 helyett legfeljebb 4 tonna szén-dioxid keletkezését tudjuk így megakadályozni. És ez még a legjobb forgatókönyv: a vizsgált 12 termelési mód közül kettő csak 2 tonnával csökkentené az éves emisszió mértékét, míg a többi tíz valójában növeli a kibocsátást, akár évi 14 tonnával. Ráadásul hatalmas összegeket fizetünk a biomasszáért. Egyedül Németország több mint 3 milliárd dollárt költ el erre évente.

Tíz évvel ezelőtt az EU és az USA a bioüzemanyagok használatát a globális felmelegedés elleni harc eszközének kiáltotta ki. Mára az amerikai kukoricatermés 40 százalékából az autók üzemanyagaként használt bioetanolt állítják elő. Az amúgy évi 17 milliárd dollár állami támogatással dotált tevékenység miatt megemelkedtek az élelmiszerárak, ami több tízmillió embert ítélt éhezésre, a világ más tájain pedig jelentős erdőpusztítást okozott, ami összességében nagyobb mértékű emissziót eredményezett, mint amekkora mértékben a bioetanol használata csökkenti a szén-dioxid kibocsátást. A bioüzemanyagok egy szinte megállíthatatlan katasztrófát idéztek elő.

A biomassza eltékozlása ennél is nagyobb veszéllyel fenyeget. Nem kétséges, hogy a hulladékot energiává kell alakítanunk, és hogy megfontoltan kell felhasználnunk a mezőgazdasági maradványtermékeket. De a fák kivágásával és elégetésével csökkentjük a biodiverzitást, túl sok vizet használunk fel, megdrágítjuk az élelmiszereket, és dollármilliárdokat dobunk ki az ablakon. Arra neveltek bennünket, hogy ennél okosabbak legyünk.

Copyright: Project Syndicate, 2013. www.project-syndivcate.org

Szerző: Bjørn Lomborg - A szerző a Copenhagen Consensus Center alapító-elnöke

Forrás: vg.hu