A NATO közel 4 milliárd dollárt az Egyesült Államok által épített drónokra a következő öt évben, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy ellensúlyozzák a légierő a líbiai beavatkozás során tapasztalt gyengeségeit. A Northrop Grumman védelmi technológiai cégnek legalább 1 milliárd dollárt fizetnek a Global Hawk típusú drónokért, az ár tartalmazza a földi irányító központokat, képelemző technológiát és az irányítók kiképzését. Az irányító központ a NATO egy szicíliai létesítményében lesz, és az üzemeltetés költsége további 2,5 milliárd dollárt jelent a következő két évtizedben.

A hivatalos indoklás szerint "Líbiában nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van ilyen lehetőségre is". A névtelenül nyilatkozó tisztviselő kijelentése arra enged következtetni, hogy a NATO vezérkara a jövőre nézve is fokozott biztonsági kockázatként tekint a parancsmegtagadásra, ami Líbia lerombolása során különösen magas arányban fordult elő. Az európai légierő által végrehajtott bombázások során több pilóta is megtagadta a parancsot, mikor sűrűn lakott városok, civil célpontok, vagy épp az ivóvíz- és áramellátás központjai voltak a célpontok. Egy robotrepülőgép használata során nyilvánvalóan nem merül fel az ilyesmi, és a NATO feltehetőleg a közeljövőben is civil célpontok sokaságát akarja kiiktatni, különösen, mikor az Európai Unió területi egysége felbomlik. Rengeteg pilóta nem lenne hajlandó ellőni azt a rakétát esetleg egy budapesti lakótelep panelházának harmadik emeletére - a CIA robotrepülőgépe viszont kérdés nélkül belezuhan, majd be lehet jelenteni a sajnálatos balesetet, mondván hogy a gép felett elvesztették az irányítást.

Emiatt is alakult úgy a líbiai hadművelet, hogy az európai légierő többnyire az amerikai drón haderőre támaszkodott a célpontok megsemmisítése során. A NATO védelmi miniszterei két évtized után megegyeztek a "felderítés" költségeinek elosztásáról. A drónokat 13 NATO tagállam rendeli a gyártótól: Németország, Olaszország, Luxemburg, Bulgária, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Norvégia, és az Egyesült Államok.

Valamilyen rejtélyes oknál fogva a balti államok és Norvégia kapják meg elsőként a megrendelt drónokat. Később a robothaderő elérhető lesz mind a 28 tagállam számára, és a költségeken is osztozni fognak. Franciaország és Belgium saját fejlesztésű robotgépekkel vesz részt a programban.

A nemzetközi emberjogi csoportok lassan kezdenek aktivizálódni az ügy kapcsán, és főleg azt a pontot kritizálják, ami a NATO részéről elsődleges oka volt a drón haderő használatának: a robotrepülőgépek vezérlése egy elzárt teremből, akár egy bögre kávé mellől zajlik. Emiatt az irányítók gyakran nem éreznek semmiféle felelősséget a tetteik miatt, az észlelés módjánál fogva gyakorlatilag egy videojáték során érzett felelősségérzet jelenik meg, a vezérlőteremben esetleg még jó hangulat is uralkodhat, miközben száz kilométerekkel odébb civilek halnak meg. Erre az afganisztáni és pakisztáni bombázások szolgálnak élő bizonyítékként. Több tucatnyi civil áldozat miatt az Egyesült Államokban még senki nem került bíróság elé emberölés okán, mivel parancsot teljesít, és mivel nem közvetlenül követi el a gyilkosságot, sokakban erkölcsi aggályok sem merülnek fel.

Forrás: jovonk.info

Kapcsolódó írásunk a blogon: Drónok támadása Kattintson ide...