Bár a világegyetemnek csak nagyjából 5 százaléka normál anyag, még ezt sem könnyű megtalálni. Az XMM-Newton űrtávcsővel azonban végre sikerült: közel 20 évnyi kozmikus bújócska után az Európai Űrügynökség (ESA) 1999 óta működő röntgentávcsövének észlelési adatai alapján ugyanis a szakértők sikeresen igazolták, hogy a galaxisok közti teret forró, diffúz gáz tölti ki.

A kozmosszal kapcsolatos legelfogadottabb elmélet szerint a világegyetemet 70 százalékban sötét energia, 25 százalékban sötét anyag, mintegy 5 százalékban pedig normál anyag alkotja. Ez utóbbi az, amelynek egy részét közvetlenül érzékeljük, amikor felnézünk az égre, le a talpunk alá, vagy éppen egymásra tekintünk. Bár mindez rengeteg anyagnak tűnik, a jelenlegi mennyiséggel gondjaik akadtak a szakértőknek.

A normál anyag összmennyiségét a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból becsülték meg a kutatók, amely a 380 ezer évvel az ősrobbanás utánról maradt ránk, tükrözve az egykori állapotokat. A probléma abból adódott, hogy a háttérsugárzásból adódó anyagmennyiség, és ma észlelhető anyagmennyiség közt tetemes eltérés van: az adatok alapján úgy tűnt, hogy a normál anyag nagy része egyszerűen felszívódott az Ősrobbanás utáni időszak óta.

A szakértők ezért vizsgálni kezdték, hová tűnhetett el az az anyag, amely az univerzum 380 ezer éves korában még megvolt, ma azonban sehol sem látni. A látható csillagok, az észlelhető csillagközi gázfelhők, a galatikus halók és a galaxishalmazokat kitöltő gáz együttesen is csak az egykor létezett normál anyag kevesebb mint 20 százalékát teszi ki.

Ami annyiban nem meglepő, hogy a csillagok, a galaxisok és a galaxishalmazok a normál és sötét anyagból álló kozmikus háló legsűrűbb pontjain formálódnak. A szakértők ezért úgy sejtették, hogy a hiányzó anyag a háló „lakatlan” részein, a szálak kevésbé sűrű területein rejtőzhet. És különböző technikákkal sikerült is ráakadniuk rengeteg normál, többnyire hideg anyagra az intergalaktikus térben, így a teljes ismert mennyiség már elérte az egykor volt 60 százalékát. Ami azonban még mindig azt jelentette, hogy a normál anyag közel fele hiányzik, pedig már majdnem mindenütt megnézték, ahol lehetne.

Fabrizio Nicastro és kollégái ezt maradék anyagmennyiséget igyekeztek megtalálni az elmúlt két évtized során, az XMM-Newton és a Chandra űrtávcsöveket használva munkájuk közben. Ezt úgy tették, hogy kinéztek egy nagyon távoli kvazárt, vagyis egy aktív szupernehéz fekete lyukat, amely erősen sugároz a röntgentartományban, majd megfigyelték, hogyan viselkedik annak röntgenfénye a több milliárd fényéves út alatt.

A műszereket elérő fény ugyanis a kozmosz óriási területein haladt keresztül, amelyekről szintén információkkal tudott szolgálni. A szakértők a módszerrel két helyen is oxigén nyomaira akadtak az intergalaktikus térben. Az új mérésekbőlúgy tűnik, hogy az űr ezen részein a már ismert hideg komponensek mellett tetemes mennyiségű forró gáz is rejtőzik, ráadásul nagyjából annyi, amennyi eddig hiányozni látszotta normál anyagból.

Ennek megerősítésére Fabrizio és kollégái további kvazárokat akarnak tanulmányozni, hogy az újonnan felfedezett intergalaktikus anyag eloszlásával kapcsolatban is megtudjanak valamit. Ehhez ha minden jól megy pár éven belül új, érzékenyebb műszerek is a rendelkezésükre állnak majd, például a 2028-ban fellőni tervezett, európai fejlesztésű Athena űrtávcső.

Forrás: ipon.hu / esa.int / iopscience.iop.org