Az űreszköz egy landolóegységet és egy rovert szállít, és ha sikerült a leszállás, a Szovjetunió/Oroszország, az Egyesült Államok és Kína után India lehet a negyedik nemzet, amely irányított leszállást hajt végre a Holdon.

A szonda elődje, a Csandrajáan–1 2008-ban indult útnak: az űreszköz Hold körüli pályára állt, és egy becsapódó egységet küldött a felszínre. A küldetés fontos eredményekkel zárult, többek közt megerősítette, hogy a Hold déli sarkvidékén vízjég található.

Az indiai szakértők most egy lépéssel tovább mennének: a céljuk, hogy a szonda által szállított két űreszköz egyben jusson le a felszínre, és ott egy holdi nappal erejéig, vagyis 14 napig működőképesek maradjanak. A rover és a landolóegység a tervek szerint a már említett sarkvidéket fogja tanulmányozni annak felmérése érdekében, hogy mennyi víz rejtőzhet a területen.

Ennek kiderítése ugyanis kulcsfontosságú lehet az eljövendő emberes küldetések szempontjából, hiszen ha van elég víz az égitesten, és azt ki lehet termelni, azzal nemcsak a leendő ember látogatók ellátása oldódhat meg, de az űreszközök hajtóanyaga is helyben beszerezhetővé válhat. Ez például azt jelentené, hogy nem kellene ivóvizet felküldeni az emberek ellátására, és az nem kellene rengeteg üzemanyagot a Holdig cipelni azért, hogy a visszaútra vagy a távolabbi célpontok elérésére is maradjon elég belőle. A Csandrajáan–2 küldetésének keretében tehát arra keresik a választ a kutatók, hogy mennyi vízjég van a Hold ezen részén, és hogy azt hogyan lesz érdemes kitermelni.

A korábban technikai problémák miatt elhalasztott hétfői kilövés során a szonda a tervezettnél magasabb Föld körüli pályára került, ami azonban az indiai űrügynökség szerint jó hír, mert így kevesebb hajtóanyag kell majd a Hold eléréséhez. A Csandrajáan–2 a következő néhány hetet a Föld körül tölti, majd elindul a Hold felé, amelyet a nagyjából egy hónap múlva érhet el. Ezt követően rövid ideig tanulmányozza a felszínt, majd a landolóegység a roverrel együtt leválik, és a tervek szerint szeptember 7-én száll le a déli sarki régióban.

A felszínre érve az egységek a felszín összetételét és a holdrengéseket fogják vizsgálni. A rover 500 méterre képes eltávolodni a leszállóegységtől, így módja lesz alaposan megvizsgálni a annak környezetét. Mindkét űreszközön napelemek biztosítják az energiaellátását, így a holdi nappal végén a járművek álomba merülnek. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a küldetésnek ezzel vége is lesz, ha az űreszközök átvészelik a jéghideg holdi éjszakát, a következő nappalon tovább folytathatják a munkát. Ha pedig ez esetleg mégsem sikerül, a keringő űrszonda még további egy évig vizsgálja és térképezi a Holdat.

Forrás: ipon.hu / theverge.com