Az Európai Néppárt bukaresti kongresszusa nem okozott meglepetést: az európai jobboldali vezetők bejelentették, hogy Európának a válságtól való megmentése az integrációs folyamatok elmélyítésétől és az euró-szkeptikusok elleni harc sikerétől függ.

A kongresszuson megnevezték az EU minden problémájának okát: a nem megfelelő integrációt, a magánszektor túl nagy adósságát és felelőtlenségét. Az európai jobboldal részéről nagyon szokatlanok a gazdaság magánszektorával szembeni vádak, hiszen a magánszektor kritikájára a baloldali politikai erőknek van előjoga.

Jellemző, hogy a kongresszuson felszólaló európai jobboldali vezetők: José Manuel Barroso, Angela Merkel, Wilfried Martins egyöntetűen az euró-szkeptikusokat szidták, bár ezelőtt nem vettek tudomást róluk. Bizonyára az EU politikai vezetősége felfogta az eurószkepticizmus valós nagyságrendjét és ebben az ideológiában reális veszélyt lát az európai projekt számára.

Már nem helytálló az Európai Néppárt folytonos érve, hogy a központosított Európa előnye az, hogy jólétet biztosít az európai honpolgároknak. A fő, és bizonyára egyetlen komoly érv nélkül maradva, az Európai Néppárt vezetői keresik, de nem találják a módját annak, hogy nyerjék meg maguknak a kiábrándult és elszegényedett választópolgárokat. A párt vezetőinek beszédeiben kézzelfoghatóan kitapintható az ideológiai vákuum. A tátongó ideológiai szakadéktól való távolodás legnépszerűbb módja lett a következő mantra ismétlése: „Az egyesült Európa jó, mert a megosztott Európa rossz”.

Az Európai Néppárt vezetői meghatározták az EU jövőbeli evolúciójának vektorait. Nem nehéz észrevenni, hogy ezek a vektorok összeegyezhetetlenek az országoknak és népeknek a szuverenitásról és önrendelkezésről vallott nézeteivel.

Az Európai Néppárt az unió föderalizálására, az Európai Bizottság jogkörének jelentős bővítésére és a központosítási folyamat felgyorsítására irányuló programot kínál az európaiaknak.

Érdekes, hogy az európai jobboldal vezetőinek felszólalásaiból teljesen hiányoztak a konkrét számadatok, maguk a szónokok pedig kizárólag olyan elvont fogalmakat használtak, mint az „uniós országok konvergenciája” és a „versenyképesség fokozása”. A realizmus egyedüli szikrája villant fel az EU problémáinak kezelése terén az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso beszédében, aki kijelentette, hogy a „mesterséges hitelre” és „állami költségekre” épülő gazdasági növekedés életképtelenségét bizonyította be. Barroso azonkívül felszólította párttársait, hogy ne ígérjenek csodát a választópolgároknak, mivel „csodák nem léteznek”.

Sajnos, Barroso úr nem pontosította, hogy mivel kívánja helyettesíteni az életképtelen növekedést, amelyik a hitelekre és állami költségekre épül, ugyanis Európának egyelőre senki sem ajánlott fel más gazdasági modellt.

Forrás: ruvr.ru