Mennyit ér az európai bankrendszerhez való bizalom? Mennyit ér az európai joghoz való bizalom? Az európai vezetőknek és a ciprusi kormány együttes erőfeszítéseinek köszönhetően az egész világ választ kapott ezekre a kérdésekre: mindössze 5,86 milliárd eurót.

Abból ítélve, hogy senki sem akarja vállalni a felelősséget a döntésért, arra lehet következtetni, hogy az EU és Ciprus között folytatott tárgyalásokon végzetes hibát követtek el. Németország és az Európai Központi Bank (EKB) egyetértésben a ciprusi kormányt vádolják, amely egzotikus módon akarta megoldani a pénzügyi problémákat. A ciprusi elnök hangoztatja, hogy ő figyelmeztette az Európai Bizottságot, hogy a törvényjavaslatot a parlament nem fogja elfogadni, és utal rá, hogy az egészért Angela Merkel tehető felelőssé. Az európai vezető bankok elemzőinek reakciója azt mutatja, hogy az európai pénzügyi rendszerek vezetői megrémültek a történtektől.

Most már azonban nem számít, hogy hogyan fognak befejeződni a Brüsszel-Nicosia-Moszkva háromszög diplomáciai játszadozásai, ugyanis a ciprusi bankrendszer csődre van ítélve. A parlament döntésétől függetlenül a bankok klienseinek többsége kiveszi a pénzét. Egyetlen bank sem élheti túl, ha a betéttulajdonosok egyszerre hagyják el az intézményt. Ilyen körülmények között nagyon valószínű, hogy a számlatulajdonosok így 10-15%-nál többet veszítenek. A leginkább reális felmérés szerint, a veszteség 40-60% körüli lesz.

Első látásra a ciprusi bankszektor lerombolása nem veszélyezteti az EU gazdaságát, ez azonban hibás feltételezés. A valutapiac reakciójából következik, hogy megindult egy folyamat, amely az EU joghatósága alá tartozó országok bankjaiból való pénzkivitelre irányul. A tőke „csendes kikötőket” keres, ahol a kisajátítás lehetősége a legminimálisabb, mint például, Svájc, Szingapúr és Norvégia. A ciprusi helyzet végkimenetelétől függően, az euró övezetből való tőkekiáramlás vagy elhúzódik, vagy pedig lavinaszerűen felgyorsul. Akárhogyan is, de az egyértelmű, hogy az EU-ba vetett bizalom végleg elveszett.

Oroszország számára a ciprusi pénzügyi helyzet azonban egyedülálló lehetőség lehet. Az orosz oligarchák többsége nem ismeri olyan jól a történelmet és az 1993-as roosevelti Új alkut (New Deal), ahogyan az 1971-es amerikai fizetésképtelenség sem mond nekik túl sokat. Ezeknek az ismereteknek a hiányából és az üzleti tapasztalataik alapján az üzleti élet krémjének több tagja idealizálta a nyugati jogi és pénzügyi rendszert. A világválság azonban kezdte szétrombolni ezt az illúziót, a ciprusi válság pedig teljesen eloszlatta azt. Természetesen az oligarchák egy része új „csendes kikötők” után néz, amíg a világon az összes offshore zóna meg nem szűnik, ugyanakkor az elit másik része elgondolkodik, hogy visszahozza a pénzét Oroszországba. Az offshore tőke beáramlása és bizonyos pénzügyi rendszerek átirányítása pedig megteremti a szükséges környezetet a bank-, adó- és vámreformokhoz. Ebből a szemszögből nézve az EU és Ciprus a hibás döntésükkel váratlanul megajándékozták az orosz gazdaságot. Most már nem maradt más, mint a lehetőség kihasználása.

Forrás: ruvr.ru