A magyar lakosság részéről – a koronavírus kapcsán – elkezdődött a felvásárlás, a bespájzolás az ínségesebb időszakokra gondolva.

A liszthez ért el az első hiányhullám. Szinte egyik boltban sincs, csak az áruszállítás napján. Bár a mai nap szinte mindegyik multi üzletébe ellátogattunk és a Lidl (ez nem reklám) áruházban volt még a raklapon egy-két sor.

Cikkünk nem e vonatkozásban íródik, hanem, hogy a liszthez általában élesztő is kell, ha otthon szeretnénk kenyeret, vagy bármi kelesztett terméket készíteni.

Ahogy az előző sorokban írtuk, a mai napon mindegyik multi boltban jártunk, és élesztő sehol sem kapható. Az Aldiban a pénztáros hölgy elmondta, hogy már több, mint egy hete nincs szárított élesztő, és nem is tudják mikor fog jönni újra.

Ilyenkor marad nekünk a jó magyar kovász, amivel kb. 5-8 nap múlva, már tökéletes (talán még finomabb) kenyeret süthetünk, mint bármilyen élesztővel. A kovász elkészítésének – nem ördöngös  - módja itt olvasható.

A privatizáció alatt – sajnos – eladták bizalmi pozícióban lévő vezetőink ezt az ágazatot is a francia Lesaffre cégnek.

Azóta is a magyar kenyér külföldi élesztőből készül…sajnos. Talán majd kellene – ha másként nem – kormányzati intézkedéssel magyar élesztőgyárat alapítani, vagy magyar kézbe visszaadni a Budafoki Élesztőgyárat.

Érdemes megnézni a Baranya Televízió által készített Privatizáció című dokumentumfilmet, ahol egy pillanatra érintik az élesztőiparunk „elprivatizálását” is (30 perc 38 másodpercnél Pavics Lázár beszél az összefüggésekről).

A privatizáció alatt „baráti, segítőkész külföldiek” eladták szinte minden fontosabb – már nevében is befutott – magyar terméket (brandet: Budafoki élesztő, Sió, Győri keksz, Tomi mosópor, Túró Rudi, Amodent, stb.).

Sajnos egyik kormány sem értette az élesztőipar fontosságát – és itt nem csak a kenyérélesztőről van szó – így most a koronavírus kapcsán már kibukik a nemzetgazdaságunk egyik gyengesége.

Reméljük a magyar emberek rátermettsége megoldja a családok ezen problémáját.