Az utóbbi években egyre több magyar orvos és ápoló vállal munkát külföldön, és már nem csak Európában, hanem gazdag távoli országokban is. Az egészségügyi migrációt megállítani nem, legfeljebb mérsékelni lehet.

Az egészségügyi dolgozók tömeges elvándorlása sem kell ahhoz, hogy már a közeljövőben is komoly kockázatot jelentsen az egészségügyi szakemberhiány – állapítja meg a 2012-es egészségügyi humánerőforrás-jelentés. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) most megjelent kiadványa szerint a növekvő munkaerőigényt főként a túlzott munkaterhelést korrigálni hivatott uniós direktíva generálja, amelynek folyamatos az elszívó hatása az új tagállamok felől a régiek irányába.

Az adatok mindezt alá is támasztják: a 2006-os és 2007-es csökkenés óta folyamatosan emelkedik a külföldre távozó egészségügyi dolgozók száma. A legtöbben továbbra is Németországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Svédországban és Írországban vállaltak munkát. Az utóbbi években azonban már Szingapúrba, Kínába, Szaúd-Arábiába vagy Japánba is egyre többen távoztak, az Egyesült Arab Emírségeket pedig tavaly már majdnem annyian vállasztották új otthonukként, mint Izraelt. A legtöbb orvos, fogorvos, ápoló és gyógyszerész Budapestről távozott külföldre, de jelentős számú gyógyító hagyta el Pest, Hajdú-Bihar, Baranya, Csongrád és Győr-Moson Sopron megyét is.

Ez azért is aggasztó, mert – mint a dokumentum is leszögezi – „a folyamatos és biztonságos betegellátás biztosításának egyik alapfeltétele, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszerben a szükséges számú és végzettségű egészségügyi szakember dolgozzon”. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint ugyanakkor tavaly 11646 álláshelyre kerestek egészségügyi vagy szociális dolgozót az országban. A szűken vett egészségügyi szakmák közül a legnagyobb igény fizioterápiás asszisztensekre, illetve gyógymasszőrökre volt: 1689 ilyen szakembert tudtak volna foglalkoztatni tavaly. A kórházakból, rendelőkből 807 ápolók és szakápoló, 424 segédápoló és műtőssegéd, 167 általános egészségügyi asszisztens, 79 gyógytornász, 59 dietetikus és 166 orvos hiányzott. De a gyógyszertárakban sem tudtak betölteni 37 gyógyszerészi és 104 asszisztensi álláshelyet. A KSH jelentéséből – amely ugyan egy évvel korábbi adatokat tartalmaz, de az EEKH is ezeket használja – egyértelműen kitűnik, hogy legalább 1800 orvos és 3700 szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi ellátórendszerből.

„Ha nem növelik az úgynevezett mozgóbéreket – például az ügyeleti pótlékokat –, hamarosan lehetetlen lesz ügyeleti szolgálatokat kiállítani” – ezt a Magyar Kórházszövetség elnöke mondta egy, a napokban rendezett konferencián. Velkey György úgy vélte, a megkezdett egészségügyi bérfejlesztés folytatásaként a gazdasági-műszaki területen dolgozók fizetését is rendezni kell.

A nővérek és ápolók tavaly minden korábbinál nagyobb számban hagyták el az országot, és ezt a tendenciát csak egy, az orvosokéhoz hasonló ösztöndíjrendszerrel, támogatott képzésekkel lehet csak visszafordítani – közölte a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. „Az tény, hogy a felmérések szerint a végzős diplomás ápolók 60-70 százaléka külföldön képzeli el a jövőjét, azt mutatja, hogy a 160 ezer forint körüli kezdő fizetés még mindig nem elegendő a fiatalok itthon tartásához” – magyarázta Balogh Zoltán.

Minimalizált elvárások

Jóllehet az elmúlt években többször is módosították az előírásokat, Magyarországon egy kórház sem felel meg minden tekintetben a működéshez szükséges minimális személyi és tárgyi feltételeknek. A legutóbb, december 3-án megjelent új szabályozással sem lesz ez másképp, mert már most látni, hogy például, hogy egyszerűen nem dolgozik annyi érsebész az országban, mint amennyire az összes osztályon egyszerre szükség lenne. Az új rendszer ugyanakkor nem tesz különbséget a minimális elvárásokban a köz- és a magán-egészségügyi ellátás között. Az intézményeknek két hónapjuk van, hogy jelezzék az ÁNTSZ-nek, tudják-e teljesíteni a minimalizált minimumfeltételeket.

Forrás: vg.hu