2020. június 4-e a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója. Sokan nagy várakozással tekintettek az évforduló elé határon innen és határon túl, azonban ezek hiú ábrándok maradnak.

Cikkünkben a történelmi tényeket fogjuk Önök elé tárni, úgy ahogy azt – talán – még sohasem olvasták. Ezek a tények nyilvánosak, mindenkinek hozzáférhetőek, de a nyilvánosság soha nem így közelítette meg Trianont.

A hivatalos állami megemlékezés semmitmondó intézkedéseket szervez (félárbócra engedik a nemzeti zászlót, versek, táncok, átnevezünk egy megyét, interjúk, kis videók…), mert koronavírus helyzet van. A nemzet egy olyan gesztust várt az államtól, amit 100 éve vár. Ilyen lehetne egy népszavazás kiírása arról, hogy elismerjük-e a trianoni békediktátumot, vagy hogy érvénytelenné nyilvánítsák az 1921.évi XXXIII törvényt.

Ezek ugyan szimbolikus jelentőségű lépések lennének, amitől – valószínű – nem változna semmi, nem lenne újra Nagy-Magyarország, az elcsatolt területek nem kerülnének vissza, de legalább látszana az állami akarat.

A románok, a gyáva magyar vezetéssel szemben meg merték tenni, hogy a „trianoni szerződés napjává” nyilvánították június 4-ét.

Trianonról – másként

(Egy tervezett, de támogatás hiányában el nem készült film szinopszisából.)

A 13-17. századi Magyarország, mint a kereszténység védőbástyája, védte Európát a tatároktól,  törököktől, úgy hogy a magyar nép létszáma ilyenkor óriási mértékben csökkent. Ekkor a más nemzetiségűek könnyen szivárogtak be az országba, mert itt a megélhetésükhöz jobb, könnyebb körülményeket kaptak. Különben nem is jöttek volna Magyarországra. Az itt élő kisebbségek bátran tervezhették jövőjüket, de az állam irányításába nem volt beleszólásuk, pl. nem volt szavazati joguk, egyes kisebbségeknek nem volt államilag finanszírozott anyanyelvű oktatása. Úgy lehet felfogni, mint a magyart, aki most családjával Németországba megy dolgozni.

De, hogy a kisebbségek szerették ezt az országot – talán – a legjobb példája, hogy az aradi vértanúk tábornokai közül három volt tiszta magyar és hárman még magyarul se tudtak, mégis ezért a soknemzetiségű országért harcoltak, ontották vérüket. Zrínyi Miklós mondta: „horvát vagyok, tehát magyar”. Leszögezhetjük, hogy kisebbségi elnyomásnak még csírája sem volt az országban.

Magyarországnak nem voltak gyarmatai. A gyarmatosító országok valóban elnyomták, kizsákmányolták a gyarmatokon élő népeket. Elgondolkodtató, hogy ezek az országok valóban megérdemelnék, hogy jóvátételt fizessenek az elnyomott, gyarmatosított országok nemzeteinek, mégsem tették.

Az 1868. évi XLIV. törvény bevezeti a kisebbségeket megillető jogokat, miszerint az ország hivatalos nyelve a magyar, de a kisebbségek is előterjeszthetik saját nyelvükön beadványukat a hivatalos szervekhez, egyházakhoz.

Trianonhoz vezető indokok között szerepel a kisebbségeket megillető jogok, mint autonóm törekvések, vagy az első világháborút kirobbantó felelősség és sok-sok más magyarázat (ezek a kérdések természetesen nem függhetnek össze egy ország határainak a feladásával).

Az Osztrák–Magyar Monarchia Európa második legnagyobb állama volt (Oroszországot nem számolva), sok-sok kisebbséggel.

A francia miniszterelnök már a szarajevói merénylet előtt megállapodik Oroszországgal, hogy támogatja minden olyan háborúban, amely a Balkán miatt tör ki és világháborúhoz vezet, cserébe a szorosokért (Boszporusz, Dardanellák). Azt is tudjuk, hogy szerb magas rangú tisztek tervezték meg a szarajevói merényletet. Szinte mindenki már előre tudott a merényletről, melyet orosz jóváhagyással és segítséggel hajtottak végre. Oroszország arra is ígéretet tesz Szerbiának, hogy megsegíti, ha osztrák–magyar támadás érné és ez mind még a merénylet előtt. Sőt még be sem következik a merénylet és Oroszország már mozgósítja három hadtestét.

1914. június 28-án Szarajevóban megöli  Gavrilo Princip Ferenc Ferdinánd trónörököst és hitvesét, Chotek Zsófiát.

A tettet óriási nemzetközi felháborodás követi. Az Osztrák–Magyar Monarchia  tanácsa minden tagja sürgeti a hadüzenetet. Az egyetlen magyar Tisza István folyamatosan ezt megvétózza, mert látja, hogy Magyarországnak ebből semmi jó nem származik. Végül az osztrákok  – mint a dedósok – a német császárhoz fordulnak, hogy térítse Tiszát jobb belátásra, aki végül is az ultimátum mellett teszi le a garast, amiben az OMM teljesen korrekt kivizsgálást kér a szerbektől. Ezt az ultimátumot a szerbek elutasítják – tudjuk miért – és így egyenes az út az első világháborúig… és az osztrákok megkapják a Nagy – Magyarországból Burgenlandot. Miért is?

A világháború alatt Magyarország területére nem lép egyetlen egy ellenséges katona. Hadseregünk nagyobb része külföldi frontokon szolgál.

Wilson amerikai elnök meghirdeti az örök békét – a „béke védelmében” lép be az USA a  háborúba. Az 1917. dec. 4-i USA hadüzenetben is azt mondja, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiát nem akarják átalakítani, megkárosítani. Wilson 1918. jan. 8-án közzé teszi híres 14 pontját az önrendelkezési jogot, a népszavazás intézményét, saját maga tagadja meg – miért? – ha Wilson kiáll eszméi mellett, már akkor sem lett volna Trianon.

A háború részünkről nem kapitulációval ér véget, hanem fegyverszüneti egyezményekkel, amiben a magyar katonák régi határokig való visszavonulása a tárgyalási alap. Tehát Magyarország nem adta meg magát. Négy év után idegen földről hazajönnek katonáink. A tárgyalásokon mégis úgy bántak a magyarokkal, mintha egy legyőzött, megvert ország lenne terítéken.

Tisza István 1917. jún. 17-ig miniszterelnök, mert IV. Károly király felszólítja lemondásra, bár a parlamentben továbbra is meg van a befolyása. Hamarosan a frontra kéreti magát, zsoldját a katonák élelmezésének a feljavítására fordítja. Itt írta: „Most ismertem meg csak igazán a magyar népet. Ez a világ legkülönb fajtája, melyet csak szeretni és tisztelni lehet. Nagy kár, hogy a politizáló intelligencia mást sem tesz, mint ezt a nagyszerű, Isten áldotta népet rontja.”

Tiszát 1918. okt. 31-én meggyilkolják otthonában. A rendőrségi nyomozás iratai eltűntek.

Még aznap Magyarország részéről  felbomlik az Osztrák–Magyar Monarchia és Károlyi Mihály ül a miniszterelnöki székbe.

Megkezdődik a katonai lefegyverzés – ne legyen az országnak hadserege, védelme –  és ezt könnyen el is érik a frontokról visszatért megfásult katonákkal. „Nem akarok katonát látni!”… már megkezdődik a bomlasztási folyamat, az ország gyengítése. Vitéz Nyékhegyi Ferenc ezredes a Padovai egyezmény (1918. nov. 3.) egyik tagja volt.  Ő egyértelműen hazaárulónak tekinti Károlyi Mihályt, többek között, mert Belgrádban egy számunkra hátrányos szerződést írt alá delegációjával – csak úgy.

A magyar delegáció katonai kísérettel, katonai sorfal előtt

Nem hagyhatjuk ki az USA-t és a szabadkőműves mozgalmat sem, ha tisztázni szeretnénk a történelmi folyamatot. A Kelet című szabadkőműves újság akkoriban megvásárolható volt minden újságárusnál, az Országos Széchenyi Könyvtárban megtalálhatóak. A szálak és az összefüggések az amerikai történelem egyik legvitatottabb megítélésű emberéhez, Wilson elnökhöz és legjobb barátjához House ezredeshez köthetők. Edward Mandell House volt a híd a bankár családok és a szabadkőműves társaságok és Wilson között.

A szabadkőművesek egy  másik vonalát is be kell mutatnunk. Masaryk el­ső­ren­dű cél­ja a sok­nem­ze­ti­sé­gű Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chia fel­da­ra­bo­lá­sa, és újabb sok­nem­ze­ti­sé­gű bi­ro­dal­mak (Cseh­szlo­vá­kia, Ro­má­nia, Ju­gosz­lá­via) meg­te­rem­té­se a mo­nar­chia te­rü­le­té­nek a fel­osz­tá­sá­val.  1917 júniusában Nagy Kelet páholy kongresszusa ez mellett foglal állást. Wilson elnökkel sok megbeszélést folytat. Ioan I. C. Brătianu és Edvard Benessel „az etnikai lecsatolás” mellett. Masarik sajtótájékoztatókat tart külföldön és természetesen hazudik minden szinten.

Georges Clemenceau francia miniszterelnök, David George Lloyd angol miniszterelnök, Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök, Vittorio Emanuele Orlando olasz miniszterelnök

Trianonban nem azok döntöttek, akik a nyilvánosság előtt szerepeltek (Georges Clemenceau francia miniszterelnök, David George Lloyd angol miniszterelnök, Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök, Vittorio Emanuele Orlando olasz miniszterelnök). Ezzel a történészek is egyetértenek. A háttérben a nemzetközi szabadkőműves mozgalom mozgatórugói álltak. Ezekre az információkra az 1550/1920-as BM rendelet adott lehetőséget, ami betiltotta a szabadkőművességet, mert rájött az akkori kormány, hogy Trianon egy szabadkőműves háttérszerveződés is volt. Ekkor kerültek nyilvánosságra ezen titkos társaságok névsorai, könyvtárai, feljegyzései, jegyzőkönyvei.

A magyar nemzetnek is megvoltak a maga szabadkőművesei. Betiltásukkor 30 ezer fős névsort regisztráltak.

A világháború utáni két év a békeszerződések évei. A békefeltételek diktálói ekkor tárják a világ elé azt a képtelen ötletüket, hogy a Kárpát-medence gazdasági és politikai létfeltételeit tönkreteszik. Szembefordulva az eredeti céloknak. Az egyik újabb cél, hogy Magyarország életképtelenné váljék, és annyira gyengévé, hogy a jövendő mintaállamoktól a magyarlakta területeket képtelen legyen visszavenni.

A román Brătianu beszédében végig hazudik (pl.: Erdély mindig is román terület volt a magyarok csak később jöttek ide…) és elfogadják, hasonlóan tesz Benes is. A magyarokat  nem hívják meg az előzetes tárgyalásokra, egyeztetésekre. Ez példátlan bármilyen tárgyalás kapcsán! És a kérdés, hogy miért?

Nem sokan vannak tisztában vele, de a tárgyalásokról több példányban létezik (Európában három helyen (Párizs, Berlin, Genf)) szó szerinti jegyzőkönyv. David Hunter Miller: Naplóm a párizsi konferenciáról, dokumentumokkal. Az összes tárgyalás teljes dokumentációja, amit gyorsírással írt, majd 1929-ben kiadta – mivel az USA nem fizette a szolgálatait, csak úti-és szállásköltségeit, ezért az anyagot tekinthetjük függetlennek, relevánsnak. Erről a számunkra fontos nagy horderejű munkáról a Magyar Szemle folyóirat 1930. évi március és április havi számai tesznek tanúbizonyságot. A dokumentumból kiderül, hogy a tárgyalásokon szinte csak hazudtak Magyarországról.

Az antant a Legfelsőbb Tanács 1919. dec. 1-én hívja csak meg a magyarokat a békekonferenciára. Az Apponyi Albert gróf delegáció 1920. jan. 7-én érkezik Párizsba. A „békeszerződést” jan. 15-én vették át, majd a következő napon egyszer és utoljára hangot adhatunk a meglátásainknak. Apponyi két órás beszéde a francia külügyminisztérium dísztermében. Apponyi tényleg a valós helyzetet tárja a Legfelsőbb Tanács elé, bár teljesen feleslegesen, mert semmi következménye nem lett.

Hazahozzák a „békeszerződést” és – természetesen – nem értenek vele egyet és visszaküldik Párizsba az észrevételekkel, javításokkal (május. 6.). Májusban a magyar kormánynak bemutatják az új –„javított” érvényes példányt, amiben egyetlen egy részt sem javítottak ki az eredetihez képest.

1920. június 4-én írták alá a „békeszerződést” a Trianoni Nagy-palotában. Két súlytalan politikust küld a magyar kormány: Benárd Ágostot (tiltakozásul állva írja alá) és Drasche-Lázár Alfrédot.

Horthy Miklós 1920. márc. 1-től a Magyar Királyság kormányzója. Kezdetben az antant bábja. Taktikai lépései soha nem találnak célba Trianonnal kapcsolatban. Később eltökélt a határrevíziókért, de gyengék az intézkedései (a bécsi döntések kapcsán is).

A magyar közvéleményt sokkolták a trianoni békeszerződésben megszabott feltételek. Már jún. 2-től folyamatosan folytak a tüntetések az egész ország területén. Június 4-én az iskolák, szórakozóhelyek, nyilvános helyek zárva maradtak. A lapok gyászjelentésekkel voltak tele Trianonnal kapcsolatban.

Óriási tömeg tüntetett a Trianoni törvény ratifikációja ellen a Nemzeti Múzem előtt

A trianoni „békeszerződést” a magyar állam ratifikálta, törvénybe iktatta (1921.évi XXXIII tv.), ezzel elismertük a trianoni diktátumot. A törvény másról se szól, mint a jóvátételről és azok technikai lebonyolításáról. Ez a kis- Magyarország teljes vertikumát átöleli, gazdaságilag tökéletesen térdre kényszeríti. A Nagy-Magyarország kétharmadának, a rajta lévő infrastruktúrának, lakóépületeknek, középületeknek, mindenféle építményeknek, bányáknak, gyári gépeknek, vonatoknak, hajóknak, muzeális értékeknek, stb., a honfitársainknak szándékos(!) elveszejtése és a sarcok megfizetése során a magyar társadalmat hány százezermilliárd aranykorona kár érte?

Trianon egy adminisztratív intézkedés, ami gyűlölködést eredményezett minden elcsatolt területen a mai napig. A trianoni döntéssel a Kárpát-medencei népek szétszakításával, az újonnan létrehozott államokban még nagyobb etnikai tűzfészkeket és elégedetlenséget hoztak létre.

Francesco Nitti, olasz miniszterelnök mondta 1924-ben: „Az igazságot helyre kell állítani, nincs béke, amíg a hazugságok érvényben vannak, a revízió előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik.”

David Lloyd George brit miniszterelnök 1928-ban: „Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.”

Iuliu Maniu, Nagy-Románia miniszterelnöke, az erdélyi románság vezére 1920-ban:  „Az úgynevezett magyar elnyomás alatt nekünk, erdélyi románoknak jobb dolgunk volt, mint most.”

A szlovák Andrej Hlinka így emlékezett a régi Magyarországra: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezeresztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”

Az angol Lord Viscount Rothermere aki a Pesti Hírlapnak 1930-ban az alábbi nyilatkozatát idézte: „Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést.”

A koronavírussal sikeresen lefedték a 100 éves évfordulót, a magyaroknak maradnak a semmitérő „megemlékezések”, azok is csak otthon a négy fal között. Nehogy megfertőzzék egymást az emberek...