A szakértők még sosem láttak Hunga Tonga–Hunga Ha'apai kitörése utáni jelenséghez hasonlót.

Az esemény nagyon szokatlan mintázatú légköri gravitációs hullámokat hívott életre, amelyeknek korábbi kitörések során nem látták nyomát. A Hunga Tonga és Hunga Ha'apai két egymáshoz közeli sziget volt egészen 2009-ig, amikor az alattuk található vulkán kitörése nyomán egybeforrtak. A lakatlan csendes-óceáni szigeteket aztán január 14–15-én ismét különválasztotta két hatalmas kitörés, amelyek a szigetek eredeti méretét is jelentősen csökkentették. A 2014 óta inaktív vulkán decemberben kezdett mozgolódni, először kisebb kitörésekkel, majd január közepén több óriásival.

A kitörések során a hamu 20 kilométer magasságig emelkedett a légkörbe, és a második, erősebb esemény hangját pedig még 9700 kilométerre, Alaszkában is hallották. Az esemény egy 1,2 méter magas szökőárt is útjára indított, amely 1,5–2 méteres hullámokkal borította el a tongai fővárost mindössze 15 perccel azután, hogy a kitörés hangja elérte a szigetet. A szökőárt szintén világszerte észlelték, még az észak-amerikai partoknál is több mint egy méteres hullámokkal, délen pedig helyenként 2 métert meghaladókkal.

Az előjeleknek köszönhetően a kitörésekről rengeteg adatot sikerült begyűjteni, és ezek elemzése során figyeltek fel a szakértők a különös légköri jelenségre. Lars Hoffmann és társai a NASA Aqua nevű műholdjának infravörös légköri műszerét használták a január 14-i kitörés következményeinek megfigyelésére. A műholdfelvételeken feltűnő felhőben koncentrikus körök látszódnak, amelyek gyorsan kifelé mozgó hullámokat jeleznek. A hullámok az óceán felszínétől az ionoszféráig emelkedtek, és a kutatók szerint többször bejárhatták a Földet.

Légköri gravitációs hullámok akkor képződnek, ha a levegő molekuláinak függőleges irányú mozgása változik meg hirtelen, az inkább megszokott vízszintes irányú változás helyett. Ilyenre például akkor kerül sor, ha erős szél éri el egy hegy tetejét. A fel-le irányuló hullámok energiát és lendületet közvetítenek a légkörön keresztül, hullámossá formálva a magas felhőrétegeket.

A megfigyelést végző műszer 2002 óta van üzemben, és hasonlót még sosem sikerült detektálni vele azóta, és más eszközzel sem. A kutatók úgy sejtik, hogy a felemelkedő forró gázok generálhatták a koncentrikus köröket, de a jelenség pontos mechanizmusa még nem világos. A képek alapján úgy tűnik, hogy a hullámok különböző méretűek és típusúak. A jelenség újdonsága mögött egyes kutatók azt sejtik, hogy a kitörés sokkal gyorsabban zajlott, mint ami általában jellemző, vagyis pár másodperc alatt óriási mennyiségű energia szabadult fel.

A kitörés hosszú távú hatásai ugyanakkor jóval tartósabbak lehetnek a közvetlen károkon kívül is. Tongán a károkat a kommunikációs zavarok miatt még nem sikerült felmérni, de a légköri gravitációs hullámok önmagukban is alapvető változásokat okozhatnak. Megzavarhatják ugyanis a szélirányra jellemző mintázatokat, ami akár az egész bolygón is érezhető lehet. Egyelőre az sem világos, hogy ezzel vége a katasztrófának, vagy újabb erős kitörések várhatók.

Forrás: ipon.hu / nature.com

Tafedim tea

Igmándi Sajtműhely

WeblapWebáruház.hu

Map

free counters

Nézettség összesen

Cikk: 60 602 506 megtekintés

Videó: 35 918 535 megtekintés

MTI Hírfelhasználó

Látogatók

Összesen5713758

Jelenleg az oldalon

4
Online

Interreg CE1013 REFREsh