Az elmúlt két évben a COVID-19 járvány számos fronton állította kihívás elé az élelmezésbiztonságot, és  a jelenlegi orosz-ukrán konfliktus további jelentős nehézséget jelent.

Oroszország és Ukrajna fontos szereplői a globális élelmiszertermelésnek és -ellátásnak. Oroszország a világ legnagyobb búzaexportőre, Ukrajna az ötödik. Ketten együtt a globális piacokra az árpa 19%-t, a búza 14%-t, a kukorica 4%-t szállítják – a teljes gabonaexport harmadát biztosítva. Fontos repce-beszállítók, a napraforgóolaj-export 52%-ért felelnek. A világ műtrágya-ellátása is erősen koncentrált, és Oroszország a vezető gyártó.

A fennakadások az ukrán és orosz gabona- és olajos növények ellátási láncában és a szállítmányozásában, és az orosz exportkorlátozások érdemi hatással lesznek az élelmezésbiztonságra. Ez különösen igaz mintegy 50 ország esetében, akik számára e két ország biztosítja a búzaellátás legalább egyharmadát. Sok közöttük az észak-afrikai és a közel-keleti alacsony fejlettségű vagy jövedelmű, élelmiszerhiányos ország. Több európai és közép-ázsiai országba a műtrágya fele Oroszországból érkezik, itt a készlethiány akár még jövő évre is átgyűrűzhet.

Az élelmiszerárak, melyek 2020 közepe óta emelkednek, történelmi csúcsot döntöttek 2022 februárjában a magas kereslet és költségek, illetve a szállítmányozási fennakadások miatt. A búza és az árpa tavaly 31%-kal drágult, a repce- és a napraforgóolaj 60% fölött. A megnövekedett kereslet és a hullámzó gázár a műtrágya árát nyomták felfelé. A karbamid – egy kulcsfontosságú nitrogén műtrágya – ára megháromszorozódott az elmúlt 12 hónapban.

A konfliktus intenzitása és időtartama bizonytalan. A mezőgazdasági tevékenységek akadályoztatása ezen két fontos élelmiszerexportőrnél komoly élelmiszerellátási gondokat okozhat, miközben az élelmiszerek és termelési eszközök árai már most is magasak és hullámzóak. A konfliktus korlátozhatja az ukrán mezőgazdasági termelést és vásárlóerőt, élelmezési nehézségeket generálva az országban.

A legjelentősebb rizikófaktorok

A gabona-betakarítás pár hónap múlva esedékes. Kérdés, hogy az ukrán gazdák képesek lesznek-e learatni és elszállítani a terményüket. A belső áttelepülések csökkentették a mezőgazdasági munkások számát, a földekre nehéz eljutni. Az állattartás és a gyümölcs- és zöldségtermesztés szintén nehézségekbe ütközik.

Nem működnek a fekete-tengeri ukrán kikötők. Még ha a belföldi szállítmányozási infrastruktúra épen is marad, a kötöttpályás szállítás egy működő vasúti rendszer hiányában ellehetetlenül. A hajók választhatják útvonalnak a Török-szorosokon való átkelést, ahol már most is jelentős mennyiségű búza és kukorica halad át. Ám a biztosítási költségek megemelkedése a fekete-tengeri hajózásra tovább emeli a tengeri szállítás és egyúttal az élelmiszerek árát. Az is bizonytalan, hogy maradnak-e tárolási és feldolgozási kapacitások és vajon lesz-e ember ezek működtetésére.

A fekete-tengeri orosz kikötök továbbra is üzemelnek és a mezőgazdasági termelésben sem várható megakadás a közeljövőben. Azonban az Oroszország elleni pénzügyi szankciók hatása hosszú távon megnehezítheti a termelést és növekedést, tovább növelve a mezőgazdasági termelési költségeket is.

Oroszország jelentős tényező a globális energiapiacon is, az ország biztosítja a globális szénexport 18%-t, az olaj 11%-t, és a gáz 10%-t. A mezőgazdaságnak szüksége van energiára (üzemanyag, gáz, áram), műtrágyára, rovarirtószerre és egyéb anyagokra. A takarmányelőállítás is energiaigényes. Azonban a konfliktus miatt az energiaárak megugrottak, aminek negatív következménye lesz az agráriumra is.

A búza az elsődleges élelmiszer-alapanyag a globális lakosság több mint harmada számára, ám a jelenlegi konfliktus akár a búzaexport hirtelen és érdemi csökkenését is okozhatja. Nem tudjuk, hogy más országok képesek lesznek-e pótolni a hiányt, mivel a búzatartalékok már így is alacsony szinten vannak Kanadában, és a kivitelt várhatóan alacsony szinten tartják az Egyesült Államokban és Argentínában a belső piac ellátása okán.

A búzaimportra szoruló országok pedig várhatóan növelik vásárlásaikat, nagyobb nyomás alá helyezve az ellátási láncokat. Egyiptom, Törökország, Banglades és Irán a legnagyobb felvásárlók, az általuk vásárolt búza 60%-a származik Oroszországból és Ukrajnából. Libanon, Tunézia, Jemen, Líbia és Pakisztán ellátása is erősen függ ezen két országtól. A globális kukoricakereskedelem zsugorodni fog a magas árak és azon várakozások nyomán, hogy az ukrán export kiesését nem lesz ki pótolja.

Az exportkilátások a napraforgóolaj és más hasonló termékek piacán szintén bizonytalanok. A legnagyobb napraforgóolaj-felvásárlók, köztük India, az Európai Unió, Kína, Irán, és Törökország most új beszállító után kell nézzenek – vagy más helyettesítő termékre is válthatnak, ami kihatással lehet a többi növényi olaj keresletére.

Forrás: FAO-News