Az európai adósságválság újabb fokozatba emelkedett, és azonnali, drasztikus közbeavatkozás hiányában a bajok az egészséges gazdaságokra is átterjedhetnek.

Amennyiben Jean-Claude Trichet-nek, az Európai Központi Bank elnökének igaza van – márpedig szerintem közel jár a valósághoz – és Európa valóban a 30-as évekhez hasonló pénzügyi válsággal állt szemben egy évvel ezelőtt, nehéz elképzelni, hogyan lehetne a veszély ezúttal kevésbé komoly.

A görög válság múlt héten leterítette Portugáliát és Írországot, mára pedig az összesen 6300 milliárd euró köz- és magánadóssággal terhelt Spanyolországot és Olaszországot is körülkerítette.

A 10-éves futamidejű olasz kötvények hozama 5,3%-os csúcson állt pénteken, de ez is csak egy jelképes ár, hiszen az olasz államkincstárnak 69 milliárd euró összegű hitelt kell megújítania augusztus és szeptember hónapokban és összesen 500 milliárd eurót kell valahogy kiszippantania a piacból 2013 végére. Az Olaszország 1840 milliárd eurós közadóssága után fizetendő kamatok drasztikus emelkedésnek fognak indulni.

A spanyol hozamok ennél is magasabbra szöktek és már a veszélyes 5,7%-nál tartanak. A két ország kötvénypiacai a görög, portugál és ír forgatókönyvet követik. Pontosan ez történt ott is a fizetésképtelenség beállta előtt. A vírus pedig megállíthatatlanul halad felfelé Európa térképén. Csak a francia bankoknak összesen 472 milliárd euró kitettségük van Olaszországban és 172 milliárd Spanyolországban a Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements – BIS) szerint.

„Véleményünk szerint az európai szuverén hitelválság új állomásához érkezett, amikor a problémák a nagyobb gazdaságokat is érinthetik,” mondta Jacques Cailloux, az RBS vezető közgazdásza.

„Nem tudom, hogyan lehetne a jelenlegi negatív sokkot feloldani sokkterápia, azaz elsöprő erejű irányelvbeli változtatások nélkül.”

Silvio Berlusconi, olasz miniszterelnök éppen ezt a veszélyes pillanatot választotta arra, hogy aláássa saját pénzügyminisztere, Giulio Tremonti hírnevét, aki jelenleg az egyetlen politikus az olasz kormányban, aki a kötvénypiac vigilantistának bizalmát élvezi. „A pénzügyminiszter nem csapatjátékos, azt hiszi, hogy ő egy zseni és mindenki más kretén,” mondta Berlusconi.

Eközben Giulio Tremonti egy korrupciós vádak miatt éppen letartóztatott szövetséges római villájában lakik. A lemondásával kapcsolatos találgatások óránként jelennek meg az olasz sajtóban. Szinte hallani, ahogy fenik a tőröket.

„A kormány hónapokkal ezelőtt megszűnt létezni,” nyilatkozta Massimo Giannini a La Repubblica-ban.

„Hol találunk még egy országot, amely megengedi magának a luxust, hogy az amúgy is cinikus piac számára készakarva tegyen bizonyságot a teljes politikai dezintegrációról és szervezeti romlottságról, amikor egész Európát a destabilizáció fenyegeti a görög adósságválság és a problémák továbbterjedése miatt? Egy rakás anyámasszony katonája táncol a vulkán tövében, ami éppen kitörni készül.”

Mit tehet még az euró zóna, hogy überelje az előző sokkterápiát? A további hitelcsomagok semmit nem oldanak meg. Az sem segít, ha úgy teszünk, hogy ez nem több egy újabb likviditási válságnál.

Arra lenne szükség, hogy Németország belássa nem a spórolós germánok csapnak össze a felelőtlen greco-latinokkal és Guinness-vedelő keltákkal, hanem egy észak-déli irányú szerkezeti válságról van szó, amit a monetáris unióban rejlő eredendő problémák váltottak ki.

A következmények súlyosak. Németországnak két választása van: felvásárolja vagy kezességet vállal a spanyol és olasz adósságért és ezzel átlépi a pénzügyi és politikai unió Rubiconját, vagy elfogadja a monetáris unió feloszlását, ami végzetes következményekkel járna a német külpolitikára nézve. Komoly döntés, ami meghaladja a jelenlegi német vezetés intellektuális előrelátását.

Teljes megtisztulására lenne szüksége az Európai Központi Bank vezetésének is, akik még mindig azt gondolják, hogy a monetáris politikát szét lehet választani más, a vészhelyzet által kikényszerített lépésektől, és akik pont a múlt hetet szemelték ki arra, hogy ismét megemeljék a kamatokat, ezzel arcul csapva Spanyolországot. Tették ezt tudva, hogy a spanyol jelzálogok 90%-ának árazásául szolgáló Euribor árfolyam is kénytelen lesz vele együtt emelkedni. Ahogyan egy spanyol kommentátor fogalmazott: a frankfurti Euro tornyot földig kellene rombolni és helyét sóval behinteni.

Amennyiben a Banco de Espana elnöke valóban jóváhagyta ezt az elvileg egybehangzó döntést a választott honatyák előtt kellene számot adnia erről az őrült lépésről. Amennyiben az EU vezetősége tiltakozik, kertelés nélkül szemükbe mondhatná, hogy Spanyolország egy súlyos válsággal küzdő ősi, szuverén állam és azt tesz, amit akar.

Nem kamatemelésekre van szükség. Az EKB megismételte a 2008-ban elkövetett hibát, amikor a szigorítások bevezették Európát az olajválság utolsó szakaszába, amikor már az egész euró zóna válságban volt. Egy ilyen tévedés betudható a gondatlanságnak, a második már megbocsáthatatlan.

Olaszország eddig elkerülte az örvényt, annak ellenére, hogy 30%-ot veszített munkavállalási versenyképességéből Németországgal szemben a monetáris unió miatt. Olaszországban alacsonyabb a privát hitelállomány, mint a többi G7-es országban. Bankjai ellenálltak az amerikai ingatlanpiaci válságnak, de egy hibát mégis elkövettek: kölcsönadtak az olasz államnak, a világ harmadik legnagyobb adósának. Az ország kötelezettségei a nemzeti össztermék 120 százalékát teszik ki és ez már komoly baj. Bár a GDP 4,7%-át kitevő pénzügyi deficit alacsonynak tűnhet, mégsem az, ha a haldokló gazdasághoz, az emelkedő árfolyamokhoz és az adósságállományhoz viszonyítjuk.

Olaszország nemzeti összterméke egy teljes évtizede nem emelkedett. A hivatalos előrejelzés 1,1% erre az évre, 1,3% 2012-re és 1,5% 2013-ra, de a külső elemzők ennél borúlátóbbak.

Nincs értelme találgatni miért terjedt tovább ismét a válság. Kenhetjük a Moody’s hitelminősítőre, amiért leminősítette Portugáliát, vagy okolhatjuk Németország magánbefektetők elleni támadását, ami erre a lépésre kényszerítette a Moody’s intézetet. A mélyebb okokat mégis a Maastrichti folyamat által teremtett romhalmazban kell keresni.

Egy globális fellendülés sokat javítana a helyzeten, mint ahogy az EKB által biztosítható olcsó pénz is, hogy gyengítse a túlértékelt eurót és elhárítsa a deflációt. Ezek nélkül Olaszország és Spanyolország csak egy csodában reménykedhet.

Forrás: idokjelei.hu