A nyugati koalíció csapatainak kivonása után Afganisztánban egy tucat amerikai katonai bázis marad. A nyugati katonai kontingens jelenléte alatt az országban több ezer megerősített katonai objektumot létesítettek. Mi lesz ezekkel a csapatkivonás után?

Afganisztánban gyakorlatilag megtalálható mindenféle modern erődítmény: hatalmas bázis-városoktól kezdve Kandaharban és Helmandban, kisebb erődökig a Farah hegyekben és mákültetvényeken Margie-ben. Ezek, természetesen, nem egyforma létesítmények. De egyben hasonlítanak egymásra: tökéletesen ellenőrzés alatt tartható belőlük a környék, maguk az építmények autonóm üzemmódban működnek és csaknem sebezhetetlenek.

Jó ez egészen addig, amíg a szövetségesek maradnak ott. De mi lesz, amikor azok kivonulnak? Elméletileg, a kis és nagy katonai bázisok és erődítmények rendszere elősegíti az ország nagy területeinek ellenőrzését. De nem csak ezt.

Afganisztán keleti részén levő Sarana bázis felhasználásának kilátásairól Christopher Wendland alezredes, a támaszpont parancsnoka, a Stars and Stripes c. lapnak adott interjújában a következőket mondta:

Itt az infrastruktúra olyan kapitális objektumai találhatók, amely hasznosak lehetnek az afgánoknak, beleértve beton épületeket és két jól működő ivóvíz-furatot is. Van egy felszállópálya, amelyet katonai célokból, valamint a humanitárius segélyek szállítására használhatnak. Mint polgári repülőtér is elősegíthetné a helyi gazdaság fejlődését.

De, sajnos, ezek csak álmok. Miért? Kezdjük, például, azzal, hogy az amerikai szakértő szerint, az afgánok maguk nem tudják biztosítani a szennyvíztisztító telepek működését. Afganisztánnak nincs elég szakembere és pénze ahhoz, hogy a nyugati szabványok szintjén üzemeltessék az ilyen bonyolult objektumokat.

Jól van, de hiszen a támaszpontokat át lehetne adni az afgán hadseregnek, a rendőrségnek és a határőrségnek, még akkor is, ha nem lesz ott a nyugati civilizáció minden java. Csak sajnos, ez sem valósítható meg.

„Az a baj, hogy ha mindent nem bontanak le, akkor pár nap múlva ennek rossz lesz a vége. Ide jönnek a gerillák, és olyan állásuk lesz, amelyből uralni tudják az egész kerületet” – véli Dennis Sullivan ezredes. Bár itt nem a Sarana bázisról van szó, hanem ellenőrző pontokról a Pakisztánnal határos területeken. De a bázisok és az ellenőrző pontok egy rendszernek a láncszemei. Ha a hadsereg elveszíti a pontokat, akkor nyilvánvalóan el fogják veszíteni a bázist is. És vele együtt jelentős terület fölötti ellenőrzést is.

A probléma az, hogy senki sem tudja, mi fog történni az ország egyes részein a nyugati koalíció kivonása után. De szinte minden szakértő meg van győződve, hogy az erődítmények védelmére egyszerűen nem fogják áldozni az erőiket.

Ebben semmi új nincsen. Több évszázadon át Kabul sereget küldött ide a lázadó törzsek elnyomására. Afganisztán uralkodói évszázadokkal ezelőtt lebontották a helyi lázadók festői szépségű várait. És helyükre nem építettek semmit. Hiszen jól tudták: a helyi klánokkal folytatott tárgyalásokon a döntő érv egy olyan hadsereg, amely idejön, győzelmet arat és visszavonul. Ha viszont megpróbálták lábukat vetni az ország távoli területein, ez csak erő- és idővesztéséghez vezetett. Ilyen a helyi hagyomány. Sajnos, ezt mind a brit, mind a szovjet, mind pedig a jelenlegi nyugati stratégák figyelmen kívül hagyták. A történelem ismétli önmagát. Ezért az afgán biztonsági erők, úgy tűnik, nem kifogásolják, ha a Sarana bázist lebontják azok, akik felépítették.

Forrás: ruvr.ru