A NATO líbiai akcióját kritizáló újságírók munkája egyre nehezebb Tripoli „felszabadulása" óta.

Lizzie Phelan, független brit újságíró kezdettől fogva tudósított különböző tévécsatornák számára Líbiából. Elsősorban az orosz Russia Today és az iráni Press-TV vette át híreit. Phelan a NATO támadásainak árnyoldalait is bemutatta, és többször beszámolt a NATO bombázásokban vagy a Kadhafi-ellenes lázadók támadásaiban meghalt civil áldozatokról.

Júniusban az iráni Press-TV-nek még azt nyilatkozta, hogy a NATO tudatosan bombáz olyan helyeket - mint például a tripoli egyetem épülete vagy a főváros pénteki piaca -, ahol eleve csak civilek halhatnak meg. Phelan élesen bírálta nyugati újságíró kollégáit: „a valódi bűn a médiáé", amely szerinte elhallgatja, hogy „a NATO támadásaiban naponta számos civil hal meg". Valamint hazugságnak nevezte többször is, hogy Kadhafi fekete-afrikai zsoldosokat vetne be; Líbián belül is élnek feketék, akik Kadhafi-pártiak, és most a lázadók rasszista indíttatású támadásainak vannak szerinte naponta kitéve.

Phelan a líbiai eseményeket a fősodratú médiában sugalltaktól meglehetősen eltérően kommentálta. Szerinte a nyugati média elhallgatja, hogy Kadhafi támogatottsága továbbra is jelentős, és a lázadók - akiket Phelan következetesen csak „ellenforradalmároknak" nevez - pusztán a NATO segítségével tudnak előrenyomulni. Phelan szerint az amerikaiakat és az angolokat „imperialista", „gyarmatosító" szándékok vezérlik. Kadhafi 1969-es puccsa után ugyanis az amerikai és angol katonai bázisokat felszámolták, az olajkitermelést pedig állami felügyelet alá vonták. Ez nem tetszik a nyugatiaknak, akik bár az utóbbi időkben egyre barátibb kapcsolatba kerültek Kadhafival, mégiscsak szívesebben látnának Phelan szerint egy törzsileg széttagolt, politikailag legyengült Líbiát. Phelan szerint „az ellenforradalom" győzelme után valószínűleg lesznek ismét amerikai vagy angol katonai támaszpontok, és az olajkitermelés felett a nyugat veheti át a tényleges ellenőrzést.

Phelan éppen ezért főleg az orosz, a dél-amerikai és az iráni újságírókban bízott, akik bemutatják az események eme másik oldalát is. Phelan maga twitteren tudósított Tripoliból. Napok óta azonban nincs hír felőle: Facebook-oldalát és twitterét törölték, internetes blogja pedig nem elérhető. Egyelőre nem tudni, hogy ő maga vonult-e vissza, vagy a NATO, esetleg az új líbiai vezetés érte el, hogy Phelan túl kritikus tudósításai ne zavarhassák meg a nyugati hatalmak és a líbiai felkelők győzelmi örömét.

A dél-amerikai TeleSur tudósítója, Rolando Segura azonban még mindig küldi a helyszínről híreit, és ezekben többek között cáfolja a lázadók végleges győzelmét. Tripoliban is még mindig számos kerületet a Kadhafi-pártiak uralnak, és más városokban is erős még a volt diktátor híveinek tábora.

Thierry Meysan francia újságírót azonban a lázadók megpróbálták meglincselni, és csak a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársainak közbeavatkozására engedték szabadon. Meysan „bűne", hogy beszámolt a londoni kormány által hosszú ideig tagadott angol katonai szárazföldi részvételről. Az SAS elitalakulat tagjai azonban - amint utóbb azt London is elismerte - valóban részt vesznek a Tripoliért folyó harcokban.

Forrás: hetivalasz.hu

A NATO által elkövetett további háborús bűnökről még itt is olvashat: Kattintson ide...