„Amennyiben az eurozóna kettészakad, nehéz megakadályozni az egész unió kettészakadását. Az Európai Unió nélkül Európa nem lehet biztonságban.” – Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter

Hát igen. A félelemkeltéssel nem spórolnak az európai vezetők mostanában, miközben az újabb „válságot” a politikai hatalom konszolidációjára használják. Ez a jól bevált módszer most is működik és a pénzügyi és politikai vezetés nem is késlekedik bevetésével, hogy az Európai Egyesült Államok létrehozásához hiányzó hajlandóságot megteremtse. Mindezt természetesen az összeomlás elkerülése érdekében tett erőfeszítések nevében.

Az üzenet egyértelmű: még szorosabban központosított politikai és gazdasági hatalom nélkül az emberekre szenvedés vár.

Sajnos ez egy ígéret, nem pedig jóslat.

Mostanra egyértelművé vált, hogy az elejétől fogva ez volt a terv.

„Egy valuta-unióhoz nagyobb politikai és gazdasági egységre van szükség. Ez a kezdetektől, a projekt 10-15 évvel ezelőtti indulásától egyértelmű volt,” nyilatkozta Luc Frieden, Luxemburg pénzügyminisztere.

Csakhogy nem minden ország sietett feladni szuverenitását és gazdasági függetlenségét, így szükség volt egy jó kis válságra, megtámogatva a szakértői kórussal, hogy a közvéleményt áthangolják.

Gerhard Schroeder, volt német kancellár már idejekorán nekilátott a terep előkészítésének, amikor az Európai Egyesült Államok létrehozását szorgalmazni kezdte. „A jelenlegi válság könyörtelenül egyértelművé teszi, hogy a valutaunió nem létezhet közös fiskális, gazdasági és társadalmi politika nélkül,” nyilatkozta, hozzátéve, hogy „ehhez fel kell adni nemzeti szuverenitásunkat.”

„Az Európai Bizottságból egy olyan kormányt kellene létrehoznunk, amit az Európai Parlament felügyel. Ez pedig nem más, mint az Európai Egyesült Államok.”

Christine Lagarde, az IMF új elnöke arra figyelmeztetett, hogy a fejlődő gazdaságok „új, veszélyes fázisba léptek” a gyenge gazdasági növekedés és erőtlen politikai vezetés ördögi köre miatt. Laragde, Schroeder-hez hasonló hangnemben, hasonló megoldást javasol: „Közös, bátor tettek nélkül fennáll a veszély, hogy az erős gazdaságok növekedés helyett hanyatlani kezdenek.” Történetesen, ebben a nyilatkozatban az adósságról, mint a probléma részéről nem esett szó.

Soros György is hozzátette a magáét, amikor nemrégiben egy európai államkincstár létrehozását javasolta a válság elkerülése érdekében. „Még ha sikerül is elkerülni a katasztrófát, egy dolog biztos: a deficit elkerülése miatti nyomás elnyújtott eurozóna válságot eredményezhet, ami kiszámíthatatlan politikai következményekkel járhat.” Soros kategorikusan kijelentette „nincs más megoldás, mint létrehozni a hiányzó láncszemet: egy európai államkincstárat, adószedési és így hitelezési joggal felruházva.”

Timothy Geithner, amerikai pénzügyminiszter, bár nyilvánosan nem támogatta a kezdeményezést, elmondta, hogy „erőteljes intézkedésekre van szükség.” Természetesen kollégáihoz hasonlóan ő is szorosabb egységet szorgalmaz. „A megosztottság nagyon káros hatással van a helyzetre, de az egyes országok és az Európai Központ Bank közötti konfliktus a követni kívánt stratégiát illetően ennél is rosszabb.” Más szóval az egyes országoknak és az Európai Központi Banknak egységes irányelvekre és irányításra van szüksége.

A Federal Reserve továbbra is részt vesz az Európai Központi Bank megtámogatásában a válság globális elterjedését megakadályozandó. „Az iránti aggodalmában, hogy az európai adósságválság az egész globális gazdaságot tönkreteheti, a Federal Reserve csütörtökön megnyitotta páncéltermeit a többi ország központi bankjai számára, hogy elejét vegye egy esetleges dollárhiánynak,” írja a Washington Post. Összegeket nem közöltek a rövidtávú valuta swapokat illetően, de végtére is az első néhány ezermilliárd után már ki számolja?

Tehát az úgynevezett válság elkövetői összhangban nyilatkoznak a katasztrófa elkerülésének módjáról: Adjatok nekünk még több hatalmat az adók és a törvények felett és cserébe mi majd szinten tartjuk a nyomort.

Bár a pénzügyi válságot kifejezetten a hatalomátvétel érdekében gyártották, a gazdasági összeomlás veszélye ettől még nagyon is valóságos, hiszen a bankok bármikor leállíthatják a rendszert. Amennyiben a fenyegetések nem hozzák meg a kívánt eredményt, azaz nem lesznek képesek beterelni a nyájba a behódolni nem akaró nemzeteket, egyszerűen beváltják ígéretüket és még komolyabb megszorításokat vezetnek be, amíg a megkínzottak fejet nem hajtanak követeléseiknek.

Forrás: idokjelei.hu