A múlt csütörtöki sokkoló esemény óta sokan elemezték már az események hátterét, a lehetséges kiváltó okokat és a gazdasági, pénzügyi és morális következményeket. Csakhogy itt az események mintha túlmutatnának mindezen: felvetődik a felelősség kérdése is.

A világ még fel sem tudott ocsúdni a döbbenetből a svájci jegybank dilettánsan kivitelezett akciója óta, máris kezdenek jelentkezni az általa okozott gigantikus veszteségek. Múlt héten még csak az amerikai online forex platform, az FXCM dőlt be közel 300 millió dollárral, őket már meg is vette a konkurencia. A hétvégén egy 840 millió dolláros alap, az Everest Capital dobta be a törülközőt, most pedig már a nagybankok (Citigroup, Deutsche Bank, Barclays) is sorra jelentik be a méretes veszteségeiket.

A korábbi balhék

A 2008-as subprime válság után azt hittük, tanult a pénzügyi rendszer az esetből, és nem követi el még egyszer a hibát. Szinte mindenki ügyelt is arra, hogy rendben legyenek a dolgok, küzdöttek a kormányok, a józan jegybankok, a felügyeletek. És akkor jön a mindenki közül leghitelesebbnek hitt svájci jegybank, és szétrombolja a 6 év alatt szép lassan felépített bizalmat.

Ám nem csak a bizalomvesztés a hasonlóság a 6 évvel ezelőtti eseményekkel. Akkor egy lassan kiépülő, majd elharapózó bűncselekmény-sorozat okozta végül a teljes összeomlást. A bankok elkezdték a rossz minőségű jelzálog fedezetű hiteleket összegyűjteni és értékpapírok mögé rejteni. Ezeket eladták másoknak, azt állítva, hogy jók a hitelek, de sok esetben még csak nem is tájékoztatták a vevőket, hogy mit tartalmaz a portfólió. Ez már kimerítette a megtévesztés, ill. csalás tényállását. A dolog lassan zajlott, és nehezen lehetett követni az eseményeket, ahogy azt is, hogy ki volt jóhiszemű, és ki nem. A bili akkor borult ki, amikor az ingatlanpiaci összedőlt, a rossz hitelek hirtelen nem értek semmit, értékpapírosított változatuk pedig hirtelen hatalmas lyukként jelentkezett mindenkinél (főleg bankoknál), aki rendelkezett velük.

Miután nem lehetett tudni, kinek van, kinek nincs, a piac minden bankra úgy tekintett, mint lehetséges áldozatra, ezért nem hiteleztek egymásnak, leállt a pénzügyi forgalom. A bankok egy része bedőlt, s mikor látszott, hogy ez maga alá temetné a világgazdaságot, a kormányoknak kellett hirtelen fedezetlen pénzzel megmenteni a bankokat, hogy helyreálljon a bizalom. Az ár tudjuk, mi volt: óriási pénzügyi válság, hatalmas károkkal. És ezt egy kb. 500-1000 milliárd dollár értékű csalás sorozat váltotta ki.

Érdemes megemlíteni egy kisebb, de elhíresült bűnesetet is a 2008-ig tartó időszakból: az úgynevezett Madoff-pilótajátékot. Az ismert guru hosszú évekig építette a piramist, ami aztán a 2008-as válságban dőlt össze. Az okozott kár nagyjából 50 és 100 milliárd dollár közé tehető.

Pandúrból rabló

Nézzük ezek után, mit tett most Svájc. 3 éven át betartott egy ígéretet, melyet az utóbbi hetekben állandóan megerősített, még 2 nappal az ominózus esemény előtt. Vagyis mindenkit tévedésben tartott, és azt nem akárki tette, hanem a világ talán leginkább szavahihetőnek tartott intézménye. És miután a csütörtöki döntés feltehetőleg nem aznap reggel ébredve pattant ki a fejükből, ezért tudtak róla, hogy az egész világot becsapni készülnek, és ezzel elképesztő méretű kárt okoznak. Vagyis megvalósult az eset, amikor a megtévesztés kárt okoz (mégpedig nem akármekkorát), ezzel vélelmezhető a csalás tényállása.

Ráadásul lehetősége lett volna Thomas Jordan csapatának a kárenyhítésre: felhívja Draghit és a legnagyobb bankokat, kidolgoznak gyorsan egy szisztémát, ahol fokozatosan zárják le a kiépült rengeteg pozíciót, és ennek költségét ésszerűen megosztják. Ezt bevezethették volna úgy is, hogy átmenetileg extrém mély negatív kamatot alkalmaznak: ez kikényszeríti a rengeteg nyitott pozíció kis veszteséggel való zárását. Vagy akár bejelenti, hogy bármerre eltolhatja a sávot, el is törölheti, mindenki csukjon mindent, a brókercégek emeljék meg az alapletéteket, így ugyancsak a pozíciók nagy része bezárult volna időben. A kárt tehát enyhíteni sem próbálta, sőt, a maximális kárt okozó metódust alkalmazta. Ahogy egy kiváló alapkezelő írja: az afgán jegybank is jobban csinálta volna.

A hiénák

Hibáztatható, vagy akár vádolható-e még más is az események kapcsán? Úgy tűnik, hogy igen. Az árfolyamgát megszűnése után megszűnt a piac. Az árjegyzők felfüggesztették a tevékenységüket, átadva valakinek-valakiknek, esetleg saját maguknak a megtisztelő lehetőséget, hogy a piacinak nem nevezhető, teljesen önkényes és irreális, 20-30 százalékkal eltolt árfolyamon lemészárolják az összes pozíciót. Utána engedték a piacot kialakulni: immár csak 15 százalékkal az „esemény előttihez” képest. A tetemes, számítások szerint ezermilliárd dolláros nagyságrendű nyerőt (mellyel ügyfeleiket megkárosították), vidáman zsebre tehették 1-2 óra alatt.

Az összegszerűség csak most fog kiderülni, de előzetes számítások alapján feltételezhető a 2008-ast elérő, vagy meghaladó nagyságrend. Ha utólag a világ pénzügyi vezetése nem alkalmaz valamilyen kárenyhítést, akkor könnyen lehet, hogy minden idők legnagyobb pénzügyi bűncselekményével állunk szemben.

Forrás: privatbankar.hu