Abdullah szaúdi uralkodó halála után az új király Szalman zökkenőmentessé tette a hatalmi átmenetet az országban. Azonban a háttérben már történt egy-két fontos változás, ami viszont ellentétes volt Abdullah elképzeléseivel és rámutatott a különböző frakciók között dúló harcokra.

Az új szaúdi király Szalman pár órával Abdullah halála után már megnevezte a koronaherceget is: a hatvanas évei végén járó Mukrin herceget, ezzel gyorsan lezárva a hatalmi átmenetet. Ugyanakkor a Huffington Post szerint inkább az áll a háttérben, hogy Szalman még nem elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa Abdullah politikáját, elképzeléseit. Előtte még “pár kulcspozíció megszerzésével igyekszik erősíteni pozícióját”.

A legelső komolyabb változás, ami a szaúdi uralkodó halálának bejelentése után alig tizenkét órával történt az volt, hogy Szalman azonnal kinevezte a koronaherceg helyettesét. A szaúdi királyság történetében még nem került sor ilyen gyors kinevezésre, ennél még sokkal lényegesebb a helyettes koronaherceg személye: Mohamed Bin Najef, aki belügyminiszter a szaúdi kormányban, és az apja volt a korábbi koronaherceg egészen a 2012-ben bekövetkezett haláláig. Lényegében itt már Szalman szembefordult Abdullahhal és az ő körével: a volt uralkodó mindenáron Miteb bin Abdullah bin Abdulaziz al-Szaúdot akarta helyettes koronahercegnek kinevezni. Abdullah sok mindent megtett ezért, például Miteb lett a szaúdi Nemzeti Gárda vezetője és a Miniszterek Tanácsának egyik tagja. Ráadásul 2006-ban Abdullah egy olyan rendeletet adott ki, miszerint Abdulaziz utolsó gyermekének halála után a hercegek tanácsa közülük választ új királyt, s ezzel is jócskán megnőttek volna fia esélyei a trónra.

Ám Szalman nem elégedett meg ennyivel. A saját fiát Mohamedet nevezte ki védelmi miniszternek és a Királyi Főbíróság főtitkárnak is, ahol ez utóbbi nagyon fontos jelentőséggel bír. Korábban ezt a posztot Khalid al-Tuwaijri töltötte be, akinek felmenői mind a Királyi Főbíróság főtitkárai voltak. Az al-Tuwaijri család számított a „királyság őreinek”, akik szinte mindenről tudnak, ami a monarchiában zajlik és ők ügyeltek a fontosabb külpolitikai döntések végrehajtásáért is. Ezért sokak szerint ők állnak a 2011-es bahreini megszállásának végrehajtása, a szaúdi arab tavasz “leverése”, és a Szíriában harcoló terrorista csoportok, köztük az Iraki és Levantei Iszlám Állam, felfegyverzése mögött. Szalman Mohamed kinevezésével igencsak megerősítette a saját és a klánja helyét Rijádban. Ez a klán pedig a Közel-Keleten igencsak hírhedt Sudairi-klán.

Szaúd-Arábiában és a régióban is Abdul Aziz Ibn al-Szaúd, az ország első uralkodójának, Hassza bin al-Sudairi nevű feleségétől származó hét fiút tartják az ország legerősebb uralkodói frakciójának, akik valójában irányítják a szaúdi politikát. A Sudairi-klán szülőhelye a központi régióban lévő Nejd-tartomány, ahol háromszáz évvel ezelőtt megszületett a vahabita ideológia. Ez igencsak rányomta a bélyegét az egész családra, mert a legkonzervatívabb és legvallásosabb frakciónak tartják, ráadásul a hadsereg, és a rendőrség – köztük a vallásrendőrség – irányítása is az ők kezükben összpontosult. A “hetek” közül egyedül Fahd bin Abdulaziz al-Szaúd volt király, a többiek pedig mind kulcspozíciót töltöttek be a szaúdi kormányokban, nem egy közülük koronaherceg volt Abdullah alatt, de mivel meghaltak, ezért Szalman következett a sorban.

Az elemzők szerint a különbségek ellenére az átmenet nagyrészt zökkenőmentes lesz, nem várnak változást sem a belpolitikai, sem a külpolitikai irányvonalakban. A vahabita Sudairi-klánból való származása dacára Szalmant szaúdi mércével mérve egészen pragmatikus vezetőnek tarják. Ugyanakkor rámutattak arra, hogy a “másodgeneráció és az újak között” nagy feszültségek vannak és sokan szeretnének egy “generációváltást” elérni. Ennek pedig a leghangosabb követelői Abdullah fiai és unokái, akik még komoly befolyással bírnak a szaúdi politikában.

Forrás: globoport.hu