Március 5-én Washingtonban tárgyalásokra kerül sor Barack Obama amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök között. A fő téma: megelőző csapás Irán ellen.

A "Haaretz" izraeli lap egy névtelen izraeli diplomatát idézett: „Az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások arra hasonlítanak, ahogyan a tarajos sünök közösülnek: lassan és óvatosan.” Az amerikaiak több általános jellegű nyilatkozatot tesznek, amelyeket – véleményük szerint – hallani szeretnénk, mi pedig következetesen kérdezzük: „És hol van a kritikus pont? Hogyan jönnek rá az irániak, hogy ha nem hagyják ezt abba, akkor megtámadják őket?"

David Petraeus a CIA igazgatója januárban, a szenátusi meghallgatáson kijelentette, hogy jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy Irán határozatot hozott a nukleáris fegyverek előállításáról. Hasonló nyilatkozatot tett Leon Panetta amerikai védelmi miniszter is.

Ugyanakkor Tel Aviv hivatalosan és a médiabeli kiszivárogtatásokon át értésre adja, hogy a növekvő iráni veszély közepette nem adhat semmilyen garanciát, és teszi ezt annak ellenére, hogy ambícióit csak Szaúd-Arábia és Katar támogatja.

Irán kemény Izrael elleni retorikáját – rendszeres rakétatüzelésekkel együtt - a zsidó államban teljesen reális veszélynek tekintik. Kétségtelen, hogy Netanjahu csapást akar mérni Iránra, „de nem teheti ezt meg az Egyesült Államok nélkül,” jegyzi meg Jevgenyij Primakov akadémikus, aki különböző években az orosz külügyminisztériumot és a külföldi hírszerzési szolgálatot vezette.

De a légi csapással – még akkor is, ha együttesen mérik azt – nem lehet boldogulni, „mert a légi erők bombázhatnak, de a nukleáris erő mélyen a föld alatt van elrejtve. Ez nem teheti tönkre Irán összes nukleáris képességeit. A szárazföldi hadműveletek, ha valaki vállalkozik rá, kudarcra vannak ítélve, mert Iránban nehezebb lesz harcolni, mint Irakban," mondta Primakov.

Emellett „hivatalos amerikai tisztviselők, akik értékelik Izrael lehetséges támadását Irán ellen, úgy vélik, hogy Teherán is rakétacsapást mérhet Izraelre, és terrorista akciókat hajthat végre, amelyek a külföldön dolgozó amerikai civil személyek és katonák ellen irányulnak majd,” írja a New York Times.

Végül, nagyon lehetséges, hogy megfenyegetik a Perzsa-öbölbeli olaj-komplexumot is.

Nyilvánvalóan, éppen ezért Obama, megismételve, „hogy nem zár ki semmilyen lehetőséget” Iránnal szemben, számít arra, hogy a szankciók okozta gazdasági nehézségek társadalmi feszültségekhez vezetnek, és az iráni vezetés vagy észhez tér, vagy felváltják azt. Egy újabb katonai kampányra, amelynek homályos a kimenetele, a választások előtt nincs szüksége az amerikai elnöknek.

Nincs szüksége rá az iráni vezetésnek sem. Az Irán elleni zajos kampány viszont hasznos is lehet számára. Jövőre az országban elnökválasztásra kerül sor. Az Egyesült Államok és Izrael nyílt nyomása és fenyegetése (akiket az iráni politikai szókincsben Nagy Sátánnak és Kis Sátánnak neveznek) a szavazók az uralkodó elit körüli tömörítésének fontos eszközévé válhat.

A probléma az, hogy a kölcsönös fenyegetések és szankciók nem mehetnek végtelenségig. Ugyanakkor nem valószínű, hogy az Obama és Netanjahu közti találkozó után annak lesz valamilyen alternatívája.

Forrás: ruvr.ru