A szombati meccsre nem csupán tudósítani érkeztem, így a beszámoló is rendhagyó.

Délután négy órakor gyülekeztünk a Sportközpont előtt, hogy lerójuk tiszteletünket gyertyagyújtás formájában is Pumpaduda emléke előtt. A lelátóra érve láttam meg barátunk, szurkolótársunk kifeszített képét, mely ott lógott a zsűri asztal felett. Néztem bambán… semmi sem jutott eszembe. Majd elfoglaltam a helyem a szektorban (Úristen milyen rég álltam itt és buzdítottam a srácokat. De most itt a helyem ezen a meccsen). Álltam s néztem kezdés előtt hol a képet, hol a megüresedett helyet az Ő helyét. A szurkolóét, a családapáét. Eszembe jut megannyi emlék, közös utazások, bulik. Lassan kezdődik a meccs, felhangzik a CS.Í.T. zenekar által írt induló. A bíró a szájába vette a sípot, s megállt egy percre az élet. Most együtt emlékeztünk cimboránkra. Végül útjára indult a labda. Mi még két percig csendben maradtunk, össze kellett szedjük magunkat. Majd teli torokból buzdítani kezdtük kedvenceinket.

Bár az első negyedórában sok labdát szerzett a vendégcsapat, mi egy percre sem adtuk fel. Hisz Selymes kapus hatalmas bravúrjai mindig lelket öntöttek belénk! A hangunk erejének meg is lett az eredménye, hisz a félidő végére 11:11-es állást mutatott az eredményjelző. A szünetben egyik szurkolótársamnak köszönhetően valamennyien ittunk egy korsó sört, s kellett is ez nagyon, hisz kőkemény 30 perc várt ránk odabent. Kemény is volt. Néha kinéztem a fiára, Pöcökre, láttam rajta, hogy szomorú, s láttam, hogy büszke arra, hogy ennyien és ily módon tisztelegnek az apja előtt.

Főként a bírói ítéletek nyerték el nemtetszésünk. De mi szurkoltunk, a fiúk küzdöttek, keményen, mint a Rolling Stones. Meg is lett az eredmény: nyertek 26:24-re.

Miután levonultak a csapatok mi skandáltuk egy emberként: PUMPADUDA. Majd a büfében kértünk egy újabb sört, s sztorizgattunk, emlékeztünk egy igaz emberre, aki emblematikus figura volt köztünk. Nekem a következő jutott eszembe: 10 éve ismertem meg, s néha melegebbre kívántam annyira „pumpált” mögöttem, mellettem. Néha félig megsüketültem. Ma már nosztalgikusan gondolok erre vissza, s ha lehetne, inkább megsüketülnék, csak lenne velünk. „Keményen, mint a Rolling Stones”

Skrionya Gábor portréja az idők végezetéig ott fog lógni a C szektor felett.

KBSK Tom Trans – MKB Veszprém II 26:24 (11:11)

Komló, Sportközpont, 500 néző.

KBSK: SELYMES - Győri 4, Kilvinger 2, NAGY Z. 3, GÁSZ, Szappanos 3/1, Szomor 3 Csere: Kiss B. (k), PÉTER SZABÓ 8/5, Wéber 2, Chalupa 1, Liptai

Edző: Papp László

Fotó: Péter Szabó Zoltán

Forrás: Miki