Az év utolsó egyéni versenyén is az élmezőnyben voltak a komlói gombozók, Fülöp ezüstérmes, Szendrey és Takács csak hajszállal maradt le a dobogós helyezésekről.

Tízek Bajnoksága: 2. Fülöp Elemér, 4. Szendrey Tibor

Palota Kupa: Takács éppen csak lecsúszott a dobogóról.

Régi hagyomány, hogy az év utolsó eseménye a Tízek Bajnoksága – ahol az év során legjobb 10 eredményt elérő játékos méri össze erejét – valamint az azt kísérő Palota Kupa.

Méltán népszerű ez a rendezvény, köszönhetően a tágas, jól megvilágított teremnek, az ideális hőmérsékletnek és a jó pályáknak. Messze ez a legjobb fővárosi helyszín, sajnos egy évben csak egyszer lehet versenyt rendezni itt. A Tízek Bajnoksága mezőnnyel együtt összesen 72 gombozó nevezett a versenyre. A komlóiakat a Tízekben Fülöp Elemér és Szendrey Tibor, a II. osztályúak között Major István és Takács Zoltán képviselte.

A Tízek Bajnokságán a megszokott módon körmérkőzéssel döntötték el a végső sorrendet, míg a Palota Kupa teljes mezőnye 9 fordulós svájci rendszerben játszott. A Tízek között most kiemelkedett az egész évben kiválóan teljesítő Pákai György, a bajnok Testvériség játékosa. Veretlenül, egy döntetlen mellett nyolc győzelmet szerzett, mondhatni, utcahosszal, 25 ponttal nyerte el a Tízek Bajnoka címet – kétségtelen, megérdemelten. Második lett 17 ponttal Fülöp, harmadik helyen pedig Szatmári végzett 14-gyel. Ugyanennyi pontot szerzett Szendrey is, de sajnos az egymás elleni eredmény (0-3) alapján a Tesi játékosa állhatott dobogóra, míg Tibinek be kellett érnie a 4. hellyel.

A Palota Kupa mezőnyében Takács nagyon hatékonyan gyűjtögette a pontokat. Az utolsó körben az egyébként jó játékos, de az erőviszonyok alapján Takács által mégis verhető Mészáros ellen több koncentrációra lett volna szükség. Történt ugyanis, hogy Zoli már 2-1-re vezetett, de sajnos kicsúszott a kezéből az irányítás, annak ellenére, hogy tovább támadott. Talán a ma már annyira divatos, de nem éppen szépségdíjas defenzív gombozással megtartható lett volna a vezetés.

Nem így alakult, Mészáros fordított 3-2-re, és megnyerte versenyt. Bosszantó volt utólag elemezni, hogy mi történt, ugyanis ha Zoli nyeri a meccset, akkor ő nyerte volna a versenyt. Major teljesítményéről, ha tréfásan szeretnék szólni, akkor azt mondanám, hogy ő volt most a Mikulás többeknek, olyan jó szívvel ajándékozta el a pontokat – 5 mérkőzésen is döntetlent játszott a 9 fordulóban. Most a vártnál is hektikusabb volt a formája, kimaradtak a legnagyobb helyzetek is. Az idén több alkalommal osztályos versenyt nyerő Major Istvánnak most nem jött ki a lépés, az igazi nagy dobás, a főverseny győzelem – amire egyébként képes lenne tartósított jó formával – jövő évre marad.

Az idei záró verseny megrendezéséért is jár a köszönet a házigazda Testvériségnek. Kiemelkedően jó körülmények között folyt az egyébként jól szervezett verseny – apró szépséghiba hogy a svájci rendszer manuális kezelésével elhúzódott a verseny vége. A színvonalat emelte, hogy szponzoroknak köszönhetően értékes ajándékcsomagokat kaptak az előkelő helyen végzett asztali-labdarúgók. Akadt némi hiányérzetünk e játéknap után, elég csak a dobogóról éppen csak lecsúszó Szendrey vagy Takács szereplésére gondolni, de összességében úgy értékelték a csapattagok, hogy soha rosszabb évet, mint a 2015-ös.

Forrás: Gyozsán Zoltán