Az emberi fenyegetést igyekeznek így elkerülni.

Justin Brashares, a Kaliforniai Egyetem kutatója és tanítványai 2011-ben azért helyeztek el egy sor kameracsapdát egy tanzániai nemzeti parkban és annak környékén, hogy az emberi tevékenység hatásait vizsgálják az antilopok szaporodására. A felvételek elemzésekor azonban egy, a vártnál sokkal érdekesebb viselkedési mintázat kezdett kibontakozni. Míg a parkon belül az állatok nappal voltak aktívak, azon kívül, főleg ha emberi település is volt a közelben, elsősorban éjjel tevékenykedtek.

Ami azért meglepő, mert az antilopok legfőbb természetes ragadozói, az oroszlánok szintén elsődlegesen éjszaka vadásznak. Úgy tűnik azonban, hogy ha választani kell, ki jelenti a nagyobb veszélyt, az oroszlánok vagy az emberek, az antilopok inkább az embert kerülik el, és kockáztatják a nagymacskákkal való találkozást.

Brashares az eredmények kapcsán kíváncsivá vált, hogy vajon más fajokra is jellemző-e, hogy az ember elkerülése érdekében éjszakai életmódra váltanak. A következő évek során kollégáival 62 emlős faj kapcsán elemezték a rendelkezésre álló viselkedési adatokat, és eredményeiket a napokban publikálták a Science oldalain. Az új tanulmány szerint a tanzániai jelenség egyáltalán nem egyedi: világszerte mindenütt megfigyelhető a trend, amelynek értelmében a nappali állatok közül egyre többen inkább éjszaka aktivizálódnak az emberi fenyegetés miatt. És ehhez nincs is szükség ahhoz, hogy az állatokat aktívan támadják az emberek. Az olyan erőszakmentes emberi cselekedetek, mint a túrázás ugyanis ugyanolyan mértékű életmódváltásra késztetik a fajokat, mint a vadászat.

Az elkerülő stratégia első pillantásra mindenki számára kedvezőnek tűnhet, hiszen ha a vadállatok és az ember kevesebbet érintkeznek, kisebb az esélye a betegségek átadásának és a veszélyes találkozásoknak is. Nepálban például egyelőre mindenki elégedett az új „napirenddel”, amelynek értelmében a tigrisek éjszaka aktívak, az emberi gazdálkodók pedig nappal tevékenykednek. De ugyanez a helyzet Kaliforniában a prérikutyákkal és a túrázókkal is.

Hosszú távon azonban a vadállatoknak nem biztos, hogy beválik a váltás. Az éjszaka ugyanis új veszélyeket rejt: az antilopok esetében például – ahogy már említettük – ekkor vadásznak az oroszlánok. És mivel az antilopok évmilliókon keresztül nappal voltak aktívak, nem látnak olyan jól a sötétben és nem elég gyorsak ahhoz, hogy elkerüljék a támadásokat, vagy hogy elég táplálékot találjanak.

Az állatvédelemben az utóbbi években fontos új kulcsfogalom lett az egymás mellett (vagy még inkább: együtt-) élés, vagyis a vadvilág és emberek békés együttes létezése. Ez a tanulmány azonban azt mutatja, hogy ahhoz, hogy ez a koncepció tényleg működjön, nem elég a közvetlen konfliktusokat felszámolni. „Nagyon kellene ügyelni arra, hogy az együttes előfordulást és az egymás mellett létezést ne keverjük össze az együttéléssel” – mondja Brashares. „Attól, hogy emberek és állatok egy területen élnek, még nem biztos, hogy bármelyikük is különösebben jól van.”

Forrás: ipon.hu / science.sciencemag.org