Egészen eddig azt hittük, hogy a Wall Street bankárai tehetők felelőssé a 2008-as pénzügyi válság kialakulásáért azzal, hogy egyre bonyolultabb és kockázatosabb eszközökbe csomagolták az amerikai jelzálogleveleket. Egy holland kutató most megjelent tanulmánya viszont új megvilágításba helyezi a kérdést: Heleen Mees szerint a kínaiak megtakarítási rohama árasztotta el olcsó pénzzel a világot, később pedig ez áramlott az amerikai ingatlanszektorba, ami a lufi kialakulásához vezetett.

Az Erasmus Research Institute for Management (ERIM) által megjelentetett tanulmány szerint a kínaiak betétrohama hozta létre azt az olcsó pénzt, ami elárasztotta a világot, és ezzel elindította az amerikai lakáspiaci lufit. Ez a lufi pukkadt aztán ki 2008-ban, ami a nemzetközi pénzügyi válságot okozta. Heleen Mees véleménye szerint önmagukban az amerikai bankok egzotikus termékei aligha okoztak volna hasonló összeomlást, mint négy évvel ezelőtt. Korábban a szakemberek elsősorban ezeket a termékeket, az úgynevezett CDO-kat (collateralised debt obligation - fedezett adósságkötelezvény) tették felelőssé a válság kirobbanásáért. A nagy amerikai bankok ezekbe a termékekbe csomagolták bedőlt hiteleiket, melyeket így a kelleténél jobb minősítéssel adhattak el ügyfeleiknek.

Persze a mostani tanulmány sem cáfolja meg a korábbi vélekedést, mely szerint a bankok nem kellően körültekintő politikája is hozzájárult a válság kialakulásához. Azonban a holland kutató a jelzálogpiaci lufi előzményeire fókuszált a vizsgálatban, míg a CDO-k bedőlése már ennek következménye volt.

Heleen Mees szerint azért nem lehet egyszemélyben a bankokat felelőssé tenni a válságért, mert a 2000 és 2006 között kihelyezett új jelzáloghitelek mindössze öt százalékát indokolták a bankok egzotikus termékei. A szerző úgy gondolja, hogy a válság közvetett oka a Fed túlságosan laza monetáris politikája volt a 2000-es évek elején, mely egy költekezési lázat indított el 2003-2004-ben az Egyesült Államokban. Ezt pedig a kínai gazdaság növekedése és a kínai betétek ugrásszerű gyarapodása táplálta.

Mees tanulmányában az amerikai, a kínai és a német GDP szerkezetét vizsgálta meg 2006 és 2009 között és arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses időszakban a kínai GDP több mint fele megtakarításokba áramlott. Ezek a megtakarítások pedig garantált hozamú befektetésekbe, például állampapírokba kerültek világszerte, ami lehetővé tette, hogy 2004-től fokozatosan csökkenjenek az alapkamatok. Ennek a folyamatnak lett az eredménye az az olcsó pénz, ami az amerikai ingatlanszektorba folyt be és fújta a lufit.

Forrás: mfor.hu