Európa háborús démonai ismét felébredhetnek. Így figyelmeztetett az Eurócsoport volt elnöke, Luxemburg miniszterelnöke, Jean-Claude Juncker. Véleménye szerint, a jelenlegi helyzet kísértetiesen hasonlít az I. világháború előttihez.

Jean-Claude Juncker az Óvilág egyik legelismertebb, legműveltebb politikusának számít. Szavai aligha megalapozatlanok. A jelenlegi Európát a külső csillogás és jólét ellenére ellentmondások övezik. És ami a legveszélyesebb, hogy mindezek szisztematikusan következnek be. Megismétlődhetnek-e az emberiség egyik legvéresebb háborújának tragikus eseményei? Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz. Az előfeltételek azonban elégnek bizonyulnak.

Juncker véleménye szerint, a legnagyobb fenyegetést a versengő kulcsfontosságú európai hatalmak nemzeti érdekei, az EU országainak hatalmas gazdasági és társadalom-politikai fejlődése és a progresszív társadalom rétegződése jelenti. Ez a kép az EU szétesését vetíti elénk, amelynek előre nem látható következményei lesznek. A szakértő Jevgenyij Vojko szerint azonban a kétségbeesés még korai: a jelenlegi helyzet teljesen különbözik attól, ami 100 évvel ezelőtt volt.

- Akkor ott volt a potenciális agresszor – az ország, amely ellentétes volt a többi európai országgal. A gyorsan felfegyverkező császári Németországról van szó. Ma az EU-ban ilyen ország nincs. Éppen fordítva, megpróbálják kizárni az erő faktort az EU-n belül.

Mindazonáltal Juncker a jelenlegi európai politikusok törekvéseiben a szűk nemzeti érdekek védelmének veszélyét látja. Nemtörődömség – ez Juncker központi vádja a kontinensen élőkkel szemben. Pontosan ez vezetett az I. világháborúhoz is. És ugyanúgy, mint akkor az európaiak ismét túlságosan elengedik magukat.

A jólét mindig rejteget titkos fenyegetéseket – állítja a politológus, Alekszandr Tevdoj-Burmuli.

- Az elmúlt évtizedekben a látszólagos jólét mögött valójában válságok nőtték ki magukat, amelyek most törnek felszínre. Az integrációs folyamat lelassult, az EU-n belül nincs egyetértés a további közeledést illetően. Azonban ez háborúhoz aligha vezet.

Érdemes megjegyezni, hogy Juncker nem az államok közötti közvetlen háborúról beszél, hanem első sorban a források feletti ellenőrzésről. Hasonlóan drámai hatásokat fognak okozni a társadalmi robbanások. Éppen ez lehet a következménye a megszorító politika visszautasításának is. Az új adók és a munkanélküliség előbb vagy utóbb egy európai forradalom okai lehetnek – összegzi Juncker. A bevándorlók zavargásai egy sor európai országban már rámutattak ennek a veszélyére. Van megoldás ennek elkerülésére: élni a rendelkezésre álló eszközökkel és népszerűtlen intézkedéseket hozni. Ennek a modellnek azonban van egy jelentős hátránya: a jelenlegi politikusok ebben nem érdekeltek. Hiszen a gazdagság és a jólét ígérete már kitaposott út a választók megnyerésére. Még ha ez az ő rovásukra is megy.

Forrás: ruvr.ru