A Krím-félsziget azon szándéka, hogy Oroszország részévé váljon ellentmond a nemzetközi jognak – állítja sok politikus a Nyugaton.

Mindazonáltal amikor 2008-ban Koszovó egyoldalúan kinyilvánította szuverenitását, számos európai ország és az USA teljesen jogosnak tekintette ezt a lépést. Nincsen ebben semmi meglepő – mondják a szakértők. – A kettős mérce már régóta a nyugati országok politikája részévé lett.

„A március 16-ra tervezett népszavazás a Krím-félsziget csatlakozásáról az Orosz Föderációhoz jogellenes, mert ellentmond mind az ukrán alkotmánynak, mind a nemzetközi jognak” – mondta Angela Merkel német kancellár a Vlagyimir Putyinnal folytatott telefonbeszélgetésben. Korábban más nyugati politikusok, köztük Barack Obama amerikai államfő is kijelentette, hogy a Krím óhaja, hogy Oroszország részévé váljon, ellentmond nemzetközi normáknak. A 2008-as koszovói precedens pedig Oroszország partnerei körében senkit nem hoz zavarba. Ez csak arról tanúskodik, hogy az utóbbi időben a Nyugat egyre gyakrabban úgy értelmezi a nemzetközi jogot, ahogyan ez neki kényelmesebb – mondja Tyimofej Bordacsov politikai elemző.

Kivéve azt a tényt, hogy a Krím-félsziget egy másik állam joghatósága alá akar tartozni, és Koszovó nem ment át, mondjuk, Albánia joghatósága alá, semmilyen különbség nincs köztük. Sajnos, az elmúlt években a nemzetközi jogot annyira szabadon értelmezik, hogy úgy fest a helyzet: annak van igaza, aki erősebb.

Azonban az ENSZ 193 tagállamából 108 elismerte Koszovót. És amikor Szerbia az ENSZ Nemzetközi Bíróságához fordult, ez a struktúra megerősítette Koszovó elszakadásának jogszerűségét. Ezt azért tették, mert bizonyos esetekben a nemzetek önrendelkezési joga elsőbbséget élvez a határok sérthetetlenségével szemben. Ebben a tekintetben furcsának tűnik az az állítás, hogy Krím kívánsága elszakadni Ukrajnától ellentmond a nemzetközi jognak – állítja Valerij Vanyin jogász.

Ez a kívánság nem mond ellent a jogi normáknak, ha bármilyen nemzet önrendelkezésre törekszik olyan helyzetben, amikor az állam területén nincsen kormány, amely ezen állam minden nemzetiségének akaratát fejezné ki. Éppen ilyen esetben – az ENSZ jogszabályai szerint – a nemzetnek joga van önrendelkezéshez, akár különváláshoz is.

De ha ez így van, akkor miért Koszovónak szabad a Krím-félszigetnek viszont nem? A válasz nyilvánvaló: ebben az esetben a kettős mérce politikájával van dolgunk. Tyimofej Bordacsov kommentálja:

Ez a politika a leggyakoribb, a leghétköznapibb az USA és az EU külpolitikai gyakorlatában. És mindannyian nagyon jól megértjük ezt. Tehát nem arról van szó, igazat mondanak-e vagy hazudnak partnereink, hanem arról, hogy fel tudunk-e ellenérvet hozni.

Meglepő a nyugati partnereink, az emberi jogi szervezetek és a külföldi média szégyenlős hallgatása. Felmerül a kérdés: hol van az a híres objektivitásuk és a demokrácia iránti elkötelezettségük?

Forrás: ruvr.ru