Félelmetes csúcsragadozó volt ötvenezer éve az ausztrál erszényes oroszlán, amely éles karmaival könnyedén mászta meg a sziklákat és a fákat is - ismertette egy új kutatás.

Egy csontmaradványokkal teli barlangban bukkantak rá tudósok az "anatómiailag bizarr" ragadozó karmainak nyomaira. A már kihalt ausztrál erszényes oroszlán, a Thylacoleo carnifex a kontinens csúcsragadozója volt ötvenezer éve, amikor az emberek elkezdték benépesíteni.

Az állat több mint száz kilogrammot nyomhatott, éles karmai és erős állkapcsa volt, fogazata pedig alkalmassá tette, hogy áldozatai, az óriás kenguruk vagy az orrszarvúméretű növényevők, mint a diprodon, és akár az emberek húsát is szétmarcangolják. A tudósok megegyeztek abban, hogy az ősállat félelmetes lehetett, az azonban vitatott volt, hogy vajon tényleg tudott-e fára vagy sziklára mászni.

Egyes kutatók úgy vélték, az állat anatómiai felépítése arra utal, hogy képes volt erre, mások azonban azt állították, túl nagy volt a súlya ahhoz, hogy képes legyen magasra felkapaszkodni.

A Flinders Egyetem paleontológusai egy nyugat-ausztráliai barlangban találtak választ a kérdésre, ahol az erszényes oroszlán csontjait és több ezernyi karomnyomát fedezték fel. A fiatal példányok a barlang kijáratát egy csaknem függőleges sziklafalon felmászva közelíthették meg, a karomnyomokból pedig két dolog is világos: ezek az állatok remekül másztak és kicsinyeiket barlangokban nevelték.

A kutatást vezető Gavin Prideaux professzor szerint az erszényes oroszlánok a sziklafalon át másztak ki, nem a hosszabb, kevésbé meredek utat használták a barlangból való a kijutáshoz. "Most már bizonyosan állíthatjuk, hogy tudtak mászni. És ha tényleg ilyen jól másztak a sötétben, a föld alatt, miért ne tudtak volna a fákra is fölkapaszkodni. Nagy veszélyt jelenthettek az Ausztráliába elsőként megérkező emberekre" - mondta.

A kutatók a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányban leírják, hogy a karomnyomokat a Margaret folyó mentén fekvő Tight Entrance barlangban találták meg. A kilencvenes évek közepén sikerült azonosítani a barlangban lévő csontmaradványokat, amelyek Prideaux professzor szerint már kihalt, 30-150 ezer évvel ezelőtt élt nagytestű emlősök csontjai voltak.

A professzor 1996 és 2008 között több expedíciót vezetett a barlanghoz, hogy fosszíliákat gyűjtsön, a kutatómunka közben bukkant rá a karomnyomokra.

Prideaux és tanítványa, Samuel Arman, a tanulmány vezető szerzője eredetileg hét fajt - köztük az erszényes oroszlánt és a tasmán tigrist (erszényes farkast), valamint a tasmán ördögöt - is felvették a listájukra, amelyek a karomnyomokat hagyhatták. Arman professzor mai állatkertek és rezervátumok lakóinak harapás és karomnyomát is összegyűjtötte, hogy összehasonlítsa a barlangi maradványokkal.

A tesztek eredményeként a lista az erszényes oroszlánra és a tasmán ördögre szűkült le. Ekkor a barlangban talált több mint tízezer csontot kezdték vizsgálni harapás és karomnyomok után kutatva, és ezzel kizárták a tasmán ördögöt is.

Armannak a csontmaradványok nyomán sikerült modelleznie az erszényes oroszlán mancsát, és a modell karmolása jól egybevágott a barlang falán talált karomnyomokkal.

Mint Prideaux elmondta: az erszényes oroszlánok 46 ezer éve haltak ki, de korábban az egész kontinensen előfordultak, tehát valószínűleg más barlangokban is meg lehetne találni a karomnyomaikat.

Judith Field, a kihalt nagytestű emlősök szakértője, a New South Wales Egyetem tudósa egyetértett abban, hogy tényleg az erszényes oroszlán karomnyomait fedezték fel a tanulmány szerzői. Dicsérte a kutatásban használt módszereket és elismerte, hogy a tudósok nagy felfedezést tettek, ugyanakkor rámutatott, hogy a tanulmány több megállapítása spekuláción alapul, az erszényes oroszlánok viselkedését, életmódját empirikus adatokkal is alá kell támasztani, amihez további kutatásra van szükség.

Forrás: MTI Kattintson ide...