Szaúd-Arábia nyersolajtartalékainak nagymértékű kiárusításába kezdett, válaszul az amerikai palaolaj aránytalanul magas árára. Szaúdi tisztviselők ezt azzal indokolják, hogy újra fel akarják kelteni a befektetők érdeklődését. A gyakorlatban azonban más van a történtek mögött; újabb szakaszába ért az olajháború, melyben az amerikai és szaúdi elit érdekei már nem összeegyeztethetőek.

Hat hónappal ezelőtt a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) Szaúd-Arábia vezetésével bejelentette, hogy ellenlépéseket tesz a riválisok azon lépésére, hogy a kitermelés fokozásával mesterségesen leütnék az olaj árát. Ahelyett, hogy alkalmazkodott volna a globális kereslet csökkenéséhez – és ennek megfelelően csökkentette volna a kitermelést -, az OPEC döntést hozott az olajkitermelés szinten tartásáról. Ennek eredményeként, mivel a csökkenő olajárak nem kerültek ellensúlyozásra, az alacsony árak miatt az amerikai olajfinomítók több mint 60%-ának működését átmenetileg felfüggesztették, és az észak-amerikai olajvállalatok a kitermelés nagyarányú csökkentésébe kezdtek.

Tavaly júniusban az olaj ára még 115 dollár körül mozgott. Januárban ez hordónkénti 45 dollárra csökkent, miközben a palaolaj továbbra is drága maradt. Szaúdi tisztviselők szerint ez elriasztotta a befektetőket az amerikai olajiparból, és az amerikai olajvállalatok nem tudtak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, mert Észak-Amerikában az olaj kitermelési költségei jelentősen magasabbak, mint a Közel-Keleten. A Nemzetközi Energiaügynökség májusban kiadott jelentése alátámasztja ezeket az állításokat, és megemlíti, hogy az Egyesült Államokban az aktív olajkutak száma 60%-al csökkent a globális piacon mutatkozó túlkínálat miatt. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az amerikaiak ki akarták szorítani a piacról a közel-keleti konkurenciát, amit így olcsón felvásárolhattak volna. Ezzel ellentétben az történt, hogy az amerikai olajipart pusztító ellencsapás érte, amit Washington képtelen volt elhárítani.

Egy a Financial Times-nak nyilatkozó szaúdi tisztviselő azt nyilatkozta, hogy ki akarják terjeszteni az olaj korszakát, és elsődleges olajkitermelővé, elsődleges forrássá kívánnak válni a világpiacon. A szaúdi sajtóban az utóbbi időben megjelentek olyan felhangú publicisztikák, miszerint az olajkészletek véges volta nem több mint amerikai propaganda, amivel az amerikai hatalmi elit megpróbált indokot kreálni a globális olajkészletek ellenőrzés alá vonására. Ezzel szemben a főbb olajkitermelő országok ma sokszoros mennyiségű forrásról tudnak ahhoz képest, mint ami az olajcsúcs-elmélet megfogalmazása idején ismert volt, és a mai napig találnak újabb jelentős méretű olajmezőket, melyek eddig ismeretlenek voltak.

Az amerikai vállalatok eközben nem hajlandók elismerni, hogy csapás érte őket, és Szaúd-Arábia kiszorítja őket a piacról. Amerika legnagyobb kitermelője, az EOG Resources arról számol be, hogy számos olajkutat újraindítanak. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a létesítmények több mint felét átmenetileg be kellett zárni.

Az olajár mesterséges leütésének közvetlen előzménye, hogy Barack Obama 2014 márciusában Szaúd-Arábiában járt, ahol a volt szaúdi uralkodóval egy paktum született. Ennek értelmében Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok együttműködött az olaj árának leütésében, hogy az orosz állami költségvetést megfosszák olajkereskedelemből származó bevételeinek egy részétől. Ez a megállapodás mindkét fél számára “nagy lehetőségeket” tartogatott, az amerikaiak az orosz költségvetés egy részét égethették fel, és szintén az olajbevételek csökkentésén keresztül jelentős társadalmi problémákat okoztak a dél-amerikai országokban. Szaúd-Arábia számára részben előnyös volt ez az üzlet, mivel az olajbevételek csökkentése Iránt — Szaúd-Arábia első számú közel-keleti riválisát – is fokozottan érinti.

A szaúdi elit egy része azonban jobban nehezményezte a profitcsökkenést, így a helyi elit megosztottá vált az amerikaiakkal együttműködés terén. 2014 nyarán már látszódtak a szaúdi elit megosztottságának jelei, amikor a szaúdi sajtó egy része az amerikai monopólium megdöntése mellett kezdett érvelni. 2014 decemberében pedig uralkodóváltás történt Szaúd-Arábiában. Az új uralkodó hatalmának stabilizálása érdekében erőt mutatott fel nem csak Iránnal, de az amerikai olajiparral szemben is, amire – annak ellenére, hogy nem ismerik el – pusztító csapást mért az OPEC határozata, és az olaj árában bekövetkező korrekció után az amerikai vállalatok jelentős piaci hátrányban vannak az árak leütése előtti állapotokhoz képest.

Forrás: hidfo.ru